Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Védett területek
Nemzeti parkTájvédelmi körzetekTermészetvédelmi területekEx lege védett területekNatura 2000 területekBioszféra rezervátumErdőrezervátumVilágörökségi területRamsari területekNemzeti Ökológiai HálózatMagas Természeti Értékű TerületekVédelemre tervezett területek
Kezelési tervek, fenntartási tervek, fajmegőrzési tervek, látogatási szabályzat
Országos jelentőségű védett területek természetvédelmi kezelési terveiNatura 2000 területek fenntartási terveiVilágörökségi Terület Kezelési TerveFajmegőrzési tervekKezelési terv tervezetekLátogatási szabályzat
Aktív védelmi tevékenység
Fajmegőrzési programokÉlőhelyvédelmi programokPentezugi Vadlórezervátum
Webkamerák
Rétisas webkameraGólyafészek kamera
Cégénydányádi Park TT

Cégénydányádi Park TT

Geoláda link a cégénydányádi Kende-kúria parkjához!

"Őseim árnyaikat, kik az őszkor napjait élték:
Kölcsey nemzetség, Ete hő maradéka, kit egykor
Don hullámi körűl, a hét magyar egyike, hős Ond,
Lángölelés zálogja gyanánt neje karjairól vőn.
Vígan laktanak ők rohanó Tisza partjai mellett,
S hol vadon árnyak alatt barnán viszi habjait a Túr,
Mígnem az elkomolrúlt sorsnak nyila dúlva lecsattant
S könnypatak áradozott a bánat-ölelte teremben,
S áldozatát vérben fogadá vala voltja sötétén,
Elsiratott hamvak közt, a czégényi monostor ...”

Kölcsey (1831), Cseke


1. A terület múltja, helyzete

Cégénydányád a Szatmári-síkságon Fehérgyarmattól mintegy 10 kilométerre délkeleti irányban található, a Szamos partján. A mai község eredetileg két falu - Cégény és Dányád - egyesüléséből jött létre. Cégényt a Kende család, Dányádot pedig a Kölcseyek birtokolták, akik atyafiságban is álltak egymással. A XIX. század elején, a reformkorban a magyar érzelmektől fűtött arisztokrácia nem csupán szavakban juttatta kifejezésre politikai nézeteit, hanem igyekezett ezt egyéb külsőségekben is reprezentálni. Ennek egyik megnyilvánulása volt a parképítés, amely ekkor már nem a geometrikus elrendezésű, barokk stílust, a bécsi divatot követte, hanem az angol mintára létrehozott tájképi kertet. A kiválasztott hely nagyszerű adottságokkal rendelkezett. A kertet a Szamost kísérő puha- és keményfás ligeterdők helyén, az eredeti faállomány részbeni megőrzésével létesítették.

A cégénydányádi parkot klasszicista kúriájának felépítése után, az 1830-as években idősebb Kende Zsigmond kezdte kialakítani. Az épület hátsó homlokzatán a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek sorai olvashatók:

“Alkota munkás kéz engem: s a szőke Szamosnak
partjain a költő lát vala s zenge felém:
Ház örökülj s vídám békével tartsad öledben
gazdád s gyermekeit s hív unokái sorát.”

Kölcsey (1833), Czégény


A korábban több mint 50 hektáros park napjainkra 16,2 hektárra zsugorodott. Országos védelmét 1960-ban nyerte. 1830-körül épült kúriájában ma gyermekotthon működik. A park nyitva áll az érdeklődők előtt. A gyermekotthon nyugalma érdekében a látogatást az otthon vezetőjének jelezni kell.

 

Klasszicista kastély (Fotó: Habarics Béla)

 

A tápanyagokban gazdag öntéstalaj, az alföldi viszonyokhoz képest bőséges - 570-600 mm - csapadék és a nagy páratartalom, valamint a meglévő erdő védőhatása olyan növények telepítését is lehetővé tette, amelyek hazánk éghajlatát egyébként nehezen viselik. Kezdetben inkább csak lomblevelű fákat - közönséges platánt, ezüst hársat, vérbükköt, amerikai kőrist - ültettek. A XIX. század közepén a kertépítést folytató unoka - Kende Zsigmond - érdeklődése fordult a tűlevelűek felé, ő alakította ki a pompás facsoportokat, ahol az év minden szakában harmonikus szín- és formaegyüttest képeztek a különböző fenyőfélék és lombhullatók, köztük világító fehér törzseikkel az elszórtan álló nyírek. A park különösen a tavaszi virágzások és az őszi lombszíneződés idején volt lenyűgöző.

 

Platán (Fotó: Habarics Béla)

 

A nagy szakértelemmel ápolt kert a második világháború után csaknem teljesen elpusztult. Boldog-boldogtalan vágta, csonkította a fákat. Tekintélyes nagyságú területet szakítottak ki ekkor belőle, ahová sportpályát és házakat építettek. Végül 1970-ben a Szamos árvize elől a környék állatait a már természetvédelem alatt álló kastélyparkba mentették. Ekkor szinte minden cserje és kisebb méretű fa kipusztult. A felhalmozódott nagy mennyiségű trágya miatt erőteljes gyomosodás indult meg, amelyet ma a nagy csalán és a fekete bodza nehezen kiirtható állománya is jelez. 1984-ben az OKTH Észak-alföldi Felügyelősége többéves rekonstrukciót kezdett, a fölösleges gyom-cserjéket és a beteg, kiszáradt fákat kivágták, gyepet telepítettek, gondozott tisztásokat alakítottak ki és sok kipusztult tűlevelű fát és díszcserjét pótoltak. Később az új kezelő, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága a munkát tovább folytatta. A park felújítása természetesen még nem fejeződött be, s jó néhány évig eltart, amíg az eredetit megközelítő állapotot sikerül elérni.

Az üde, jó vízellátású talajt minden fa szép növekedésével hálálta meg. Kiemelkedő matuzsálemek a platánok, amelyeknek több, óriássá nőtt példányát találjuk a kertben. A legnagyobbikuk mellmagasságban mért törzskerülete (l998-ban) 722 cm, a "kisebbeké" 593-, 554-, 487-, 473-, 465-, 449 cm. Velük egy időben telepítették a vérbükköt is, amelyek bordóbarna lombjukkal az előkert kiváló díszei. Egyikük 255-, másikuk 239 cm-nyi kerületű. Külön csoportot alkotnak a szelídgesztenyék, amelyek fényes leveleikkel mediterrán hangulatot idéznek. Méretük (mellmagasságban) a 388- és 316 cm-nyi kerülettel nem versenyezhet a dunántúliakéval, de így is különlegesek.

A kertépítők előszeretettel telepítettek amerikai eredetű fákat is. Ilyen a tulipánfa csokor. A legnagyobbik példány 277 cm kerületű. Nem messze innen az öreg, hatalmasra nőtt vörös tölgy is az Újvilágból való, pirosra színeződött lombja ősszel a kert egyik legszebb dísze. A küllemében hozzá rendkívül hasonló mocsári tölgy - szintén amerikai faj - az üde talajon igen jól érzi magát. Még az első fejlesztések idején került a parkba a kínai eredetű páfrányfenyő, mely a hazai parképítés kedvelt fája. A legnagyobb egyed kerülete 235 cm. A közelébe ültetett 3 liliomfa tavasszal halvány rózsaszín virágaival díszíti a kertnek e részét. A kor divatjának megfelelően a második telepítési szakaszban különböző fenyőféléket ültettek. Az épület sarka közelében tiszafák csoportja virul, bentebb egy nagyobb példány, amely ma már 18 méter magas és koronavetületének átmérője meghaladja a 32 métert, elágazása alatt mért kerülete 404 cm. A tűlevelűek sorából a kaukázusi jegenyefenyő a legszembetűnőbb, ezüstösen zöld színével elüt a többi örökzöldtől. Törzskerülete 200 cm. Közel a tulipánfákhoz, mintegy annak világoszöld színét ellensúlyozva sorakoznak az oregoni hamisciprusok sötétzöld oszlopai. Nem messze tőlük magányosan áll egy virginiai borókafenyő, amely az előbbi fákkal együtt itt telelő erdei fülesbaglyoknak nyújt búvóhelyet. A lombhullató virginiai mocsárciprus a Szamos vizének közelsége miatt nőtt derekas termetűre. A kert legszebb facsoportját az öreg simafenyők alkotják. Kandeláberszerűen nevelt ágaikkal meghökkentő látványt nyújtottak, de sajnos, koruk miatt már csak egy mutatja a régi formát. A megmaradtak két nagyobbjának törzskerület-mérete 378- és 306 cm. A közelben áll egy kaukázusi szárnyasdió-csoport, újulataival.

Természetesen a kertépítők a hazai tűlevelűeket is felhasználták. Egy magányos erdeifenyő kérge már messziről vöröslik. Sötét lombjával harmonikusan illeszkedik a világosabb hátteret adó lomblevelű fák közé. A feketefenyők a park északi határán egész sort alkotnak. Az eredeti - a Szamost kísérő - keményfaliget ma már öreg fáiból csak egy-kettő maradt mutatóba. Ilyen a 25 méter magas hatalmas fehérnyár, amelynek törzskerülete 520 cm, és a kocsányos tölgy, amelynek törzskerülete a 3 métert meghaladja. A szépen termő törökmogyoró a Balkánról került ide.

Mint már jeleztük, a díszcserjeállomány 1970-ben szinte teljesen elpusztult. Ma jószerével alig néhányat érdemes belőle megemlíteni. Ilyen például a szabdaltlevelű bodza, amely égővörös bogyóival, a kecskerágó korallpiros terméseivel feltűnő színfoltot mutat az őszi bokrok közt, vagy a kisvirágú vadgesztenye. Máshol az alkörmös néhány tövét látni még, amelynek lédús termései lilásvörös nedvét nagyanyáink még ételfestékként használták.

A fölösleges fekete bodzától a rekonstrukció során megtisztított területen üdezöld talajtakarót alkotva szépen tenyészik a borostyán. A hóolvadást követően a kert kora tavaszi dísze a több foltban, mintegy 3-400 m2-en nyíló téltemető. Varázslatos látvány ilyenkor a százezernyi illatos aranysárga virág.

 

Téltemető (Fotó: Habarics Béla)

 

A fás-bokros élőhelyeket birtokba vették a madarak is. Az énekesek tarka serege mellett a kis fakopáncs, közép fakopáncs, nagy fakopáncs és balkáni fakopáncs, sőt a fekete harkály is otthonos itt. Az óriás platánok hatalmas koronájában korábban többszáz vetési varjú fészke feketéllett, de általános megfogyásuk miatt innen is eltűntek. Maradtak jó 30 párban korábbi társbérlőik, a csókák. Ám a kert igazi madártani szenzációja a már két évtizede itt élő hollópár. A falu közepén, a zsivajgó gyermeksereget és a sok látogatót egyaránt tűrve vigyázza egy jókora erdeifenyő tetejére épített fészkét, ahonnan évről évre két-három fiókát repít rendszeresen.

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ