Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Védett területek
Nemzeti parkTájvédelmi körzetekTermészetvédelmi területekEx lege védett területekNatura 2000 területekBioszféra rezervátumErdőrezervátumVilágörökségi területRamsari területekNemzeti Ökológiai HálózatMagas Természeti Értékű TerületekVédelemre tervezett területek
Kezelési tervek, fenntartási tervek, fajmegőrzési tervek, látogatási szabályzat
Országos jelentőségű védett területek természetvédelmi kezelési terveiNatura 2000 területek fenntartási terveiVilágörökségi Terület Kezelési TerveFajmegőrzési tervekKezelési terv tervezetekLátogatási szabályzat
Aktív védelmi tevékenység
Fajmegőrzési programokÉlőhelyvédelmi programokPentezugi Vadlórezervátum"FECSKÉINK FÓKUSZBAN" program - 2019
Webkamerák
Rétisas webkameraGólyafészek kamera
Bagaméri Kék-Kálló-völgy és álmosdi Daru-láp

Bagaméri Kék-Kálló-völgy és álmosdi Daru-láp

 

A Hajdúsági Tájvédelmi Körzet Kék-Kálló-völgy elnevezésű területe Bagamértól északnyugatra helyezkedik el, kiterjedése közel 700 ha.

Változatos az itteni táj, képét meghatározza a területegység közepén kanyargó Konyári-Kálló, és az azt övező homokbuckák. „Folyó” és „hegyek” találkoznak tehát, a helyi elnevezésekkel szólva, természetesen jóval szerényebb méretekről, és emberközelibb léptékről van szó. A völgy képét a víz határozta meg évezredeken keresztül. Valószínűleg a folyó mentén hosszan elnyúló láptavak, lápok és láprétek borították ezt a tájat, helyüket a mindenkori, nagyobb időléptéken mért vízviszonyoknak megfelelően váltogatva. Ennek a paradicsomi állapotnak csak a nyírvízmentesítő társulatok tevékenysége vetett véget. Munkájuk nyomán megszelídült a völgy, a tavaszi vizek gyorsabban leszaladtak, az élőhelyek szárazodásnak indultak. Jelenleg a bagaméri határtól az álmosdi és kokadi határon keresztül egészen Létavértesig húzódnak a Kálló mentén elterülő lápok és láprétek, némi ízelítőt adva az évezredekkel ezelőtti élővilágból. A Kálló völgyének Bagamér és Létavértes közötti szakasza kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területként a Natura 2000 hálózat tagja, a bagaméri és álmosdi területek pedig a tájvédelmi körzetnek is részei.

A magasból jól kivehetőek az élőhelytípusok (a képen a Daru-hegy látható)

 

A Bagamér-Vámospércs műúttól délre fekvő részen találjuk a területegység természeti értékek szempontjából a legértékesebbek közé tartozó részét. Az itteni, meredek falú, kopár homokbuckák számos védett homoki növénynek adnak otthon. Fokozottan védett növényfaj a Kárpát-medencei bennszülött magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens). Virágai bíborlilák, fehéren szőrözöttek, ellenfényben bundásnak tűnnek. Egy-egy öregebb tövön akár 40 virágot is láthatunk.

Magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens)

 

Már nevében is viseli a homoki jelzőt a homoki nőszirom (Iris arenaria). Apró termetű, a gyepben észrevétlenül megbúvó, a figyelmet könnyen elkerülő növény. Sárga virágú, lepelcimpái gyapjasan szőrösek, virágtorka kékes. Az érdeslevelűek közé tartozó homoki vértővel (Onosma arenaria) is találkozhatunk. Sárga, forrt szirmú virágai vannak, nevét a gyökerében található piros festékanyagról kapta. Dél-európai rokonának gyökeréből ételfestéket nyertek.

            Homoki nőszirom (Iris arenaria)

Homoki vértő (Onosma arenaria)

 

A száraz homokbuckák „gyeprengetegében” egy igazi vérmes ragadozó szedi áldozatait a nyári éjszakákon, ez a ragadozó a fokozottan védett magyar futrinka (Carabus hungaricus). Éjfekete színű, tora karimás, szárnyfedőin pontsorok futnak végig. Nehezen megfigyelhető állat, a nappalokat rejtőzködve tölti. Párzási időszakban azonban hajtja a vére, ilyenkor nappal is találkozhatunk magányos, vagy éppen párosodó példányokkal. Kárpát-medencei bennszülött faj, térségünkben lépett a fajképződés rögös útjára.

Állományfelmérés során gyűjtött magyar futrinkák (Carabus hungaricus)

 

A bagaméri Malom-gát területén egy 2013-14-ben végrehajtott természetvédelmi akció eredményeként egy kisebb populációja él az erdélyi földkutyának  (Nannospalax transsylvanicus). Ez a különleges életmódú, vészesen megritkult rágcsáló Kárpát-medencei endemizmus, csak itt él.

Erdélyi földikutya (Nannospalax transsylvanicus)

A földikutya túrása a természetvédelmi célú áttelepítés előtt

 

A Bagamér-Vámospércs műúttól északra a folyó völgye kiszélesedik, két partján legelők terülnek el. Nagy részük nem is olyan régen még szántóföldi művelés alatt állt, majd később vetették be fűmaggal. A természetközeli társulások főleg a mélyebb térszíneken maradtak meg. Több kisebb fűzlápban, és láprétben gyönyörködhetünk a területegység ezen részén. Különösen szép a völgy északi részén elhelyezkedő Silye-rét fűzlápja, szegélyein gyönyörű kékperjés rétekkel. Védett növénye ennek a társulásnak a buglyos szegfű (Dianthus superbus). Nyár végén bontogatja illatos, sallangos szirmú virágait, színe a fehértől egészen a sötét rózsaszínig változhat. Szép állománya van itt az akár másfél méter magasra is megnövő, nagy, hosszanti irányba redőzött leveleiről felismerhető liliomfélének, a fehér zászpának (Veratrum album). A fűzláp nyíltabb, mélyebb vizű részein több ezer tővel képviselteti magát a szintén védett békaliliom (Hottonia palustris). Hínárnövény, fehéres-rózsaszínes virágait a vízből meredeken kiemelkedő virágtengelyen hozza.

Békaliliom (Hottonia palustris)

 

A látványos virágokat hozó növényeken kívül olyan szerény szépségekkel  találkozhatunk itt, mint a ritkaságszámba menő árnyéki sás (Carex umbrosa), vagy északi sás (Carex hartmanii). Vízben bővelkedő években a haris (Crex crex) is megtelepszik a nedves réteken. Rejtett életmódú, ritkán szem elé kerülő madár. Előszeretettel bujkál a magas növényzetben, leggyakrabban csak érdes, éjszaka hallatott „krex-krex” hangja árulja el jelenlétét.

A völgy szélein futó szegélybuckákon erdőket találunk. Különleges érték a Balkán felől Erdélyen át Beregi-síkságig terjedő ezüsthárs (Tilia tomentosa), mely a területnek ezen a részén alkot kocsányos tölggyel (Quercus robur) vegyes maradványerdőt. Aljnövényzetében tavaszonként turbánliliom (Lilium martagon) és epergyöngyike (Muscari botryoides) díszlik.

A Kálló medre is otthont ad több védett állatfajnak. A kétéltűeken kívül számos ritka halfaj találta meg életfeltételeit a „folyó” vizében. A szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) ikráit kagylók kopoltyújába rakja, majd a jól úszó ivadékok elhagyják  az élő bölcsőt. Apró termetű, ritka halunk a kurta baing (Leucaspius delineatus), mindössze 6-8 centiméteresre nő meg. Szinte minden műtárgynál láthatunk a betonfelszínen pihengető fenékjáró küllőket (Gobio gobio). Igazi élőhelyei a hegy- és dombvidéki patakok, kisebb folyók, azonban a Kállóban is szép állománya él.

A Kálló mentén csak mintegy másfél kilométert kell sétálnunk dél felé, és elérjük az álmosdi Daru-lápot. Káprázatos növénypompát mutató kiszáradó láprétek terülnek itt el a Kálló völgyében. Májusban láthatjuk egy hazai orchideafaj, a pompás kosbor (Anacamptis palustris ssp. elegans) virágait. Erőteljes növekedésű, 30-80 cm magasra megnövő, sötétvörös, vagy lila virágú növény. Magjai nagyon aprók, csírázásukhoz talajlakó gombákat igényelnek. Szintén májusban virít a szibériai nőszirom (Iris sibirica), külső lepelcimpái kék erezetűek. Híres növénye az álmosdi Daru-lápnak a rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum). Magashegyi faj, Magyarországon csak két előfordulási helye ismert, az egyik az álmosdi, a másik a Zemplénben található. Fészkes virágzatú, nyelves virágai rézvörösek. Az itteni láprétek egyik legszebb képüket nyár vége felé mutatják. Ilyenkor hozza sötét bíborszínű fejecskéit az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis). Előfordulása azért bír nagy jelentőséggel, mert virágain táplálkozik a vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius) nevű lepke hernyója. A hernyót később hangyák cipelik fészkükbe, ott hangyatojásokkal és lárvákkal táplálkozik, cserébe cukros nedvet választ ki, amelyet a hangyák elfogyasztanak. A lepkehernyó a bolyban bábozódik be, és a boglárka onnan repül ki kifejlett lepkeként.

Vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius) a tápnövényén

 

Egy másik, állatföldrajzi érdekesség a fokozottan védett keleti lápibagoly lepke (Arytrura musculus). Alapvetően ázsiai elterjedésű faj, legnyugatibb ismert elterjedési pontja Magyarországon van. Kötődik a fűzlápokhoz, a hernyója hamvas-, más néven rekettyefűzön táplálkozik.

A fent említett természeti értékek fennmaradása, illetve a terület természeti értékének növelése érdekében számos tennivaló elvégzésére van szükség. A víz által jelentősen befolyásolt élőhelyek szárazodásának csökkentése céljából a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság két vízvisszatartó műtárgyat is üzemeltet a Kállón, ezekkel valamennyire mérsékelhető a vízrendezések során kiszárított élőhelyekben okozott kár. Lépéseket  teszünk a jövevény növényfajok visszaszorítása érdekében is. Különösen nagy probléma az akác  térnyerése a homoki gyepek kárára, illetve az amerikai eredetű selyemkóró és magas aranyvessző terjedése. Mindhárom növényfaj irtása folyamatosan zajlik. A lápréteknél fontos az évenként elvégzett foltos kaszálás, melynek során a terület bizonyos részei kaszálatlanul maradnak, lehetőséget biztosítva a növényeknek a magérlelésre, más részeit viszont lekaszálják, megakadályozva így a cserjésedést és a fajkészlet átrendeződését. 

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ