Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Pannon kilúgozódott dűnék (2340*)

Pannon kilúgozódott dűnék (2340*)

 

Általános leírás:

A pannon kilúgozódott dűnék (2340*) élőhelytípusba speciális termőhelyhez (mészben és humuszban szegény, többé-kevésbé savanyú kémhatású, rossz vízgazdálkodású homoktalaj) alkalmazkodó gyepek tartoznak, melyek jellemzője a csekély záródás (a növényzet csak a talajfelszín 50-80%-át borítja), alacsony növekedés, és igen sajátos, bár nem túl gazdag fajösszetétel. Növényzetét jórészt olyan, úgynevezett pionír fajok alkotják, amelyek könnyen megtelepszenek és elszaporodnak a nyitott homokfelszíneken, viszont versenyképességük csekély, ezért idővel más, erőteljesebb fajok kiszorítják őket. Éppen ezért ennek az élőhelytípusnak a kialakulásához és fennmaradásához – elsősorban a talajfelszínt érintő – bizonyos mértékű rendszeres zavarás, bolygatás is szükséges, amit az elmúlt évszázadokban leginkább a legeltetés biztosított.

A pannon kilúgozódott dűnék, mint élőhelytípus talán legjellemzőbb faja a hamvas ezüstperje (Corynephorus canescens), egy merev, ezüstös levelű, arasznyi magasságú, csomókban növő fűféle. Az évelő fűfajokon kívül még a taposástűrő csillagpázsit (Cynodon dactylon) és a nyílt homokpusztákra jellemző magyar csenkesz (Festuca vaginata) lehet viszonylag gyakori. A csekély záródást alkotó fűcsomók között többnyire csak néhány savanyú talajra jellemző évelő növényfaj – pl. juhsóska (Rumex acetosella), kacúros véreslapu (Hypochaeris radicata), keskenylevelű kakukkfű (Thymus serpyllum), ezüstös hölgymál (Hyeracium pilosella) – érzi jól magát. Külön kiemelendők viszont az egy-kétéves, sokszor apró termetű fajok, amelyek között több olyan ritkaság található, amelyeknek ez az élőhelytípus az igazi otthonuk. Ilyen faj például a nyáron feltűnő virágaival díszlő kékcsillag (Jasione montana), a kora tavaszi apró veronikafajok (tavaszi veronika – Veronica verna, sovány veronika – Veronica dillenii), a fehéresen pelyhes penészvirág fajok (hegyi penészvirág – Filago minima, gyapjas penészvirág – Filago arvensis), és több, apró virágú szegfűféle (enyves kőhúr – Minuartia viscosa, homoki csibehúr – Spergula pentandra, füzéres szikárka – Scleranthus annuus). Egyes dunántúli állományok védett egy-kétéves faja a nyugati rejtőke (Teesdalia nudicaulis). A virágos növényfajok mellett gyakran jelentős mennyiségben találunk a talajt borító moha- és zuzmótelepeket, de ezek akár teljes mértékben hiányozhatnak is.

Az élőhelytípus több változatban előfordul. Előfordulnak jól felismerhető, egyértelműen az ezüstperje uralta állományok, ugyanakkor – különösen erősen túllegeltetett, meredek lejtőkön – találkozhatunk szinte kizárólag egyéves fajok alkotta pionír típusaival is. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy a pannon kilúgozódott dűnék élőhelytípusa számos átmenetet képez egy másik közösségi jelentőségű élőhelytípusba – pannon homoki gyepek (6260*) – tartozó évelő nyílt vagy zártabb homokpusztagyepekkel. Igen jellemző például egy-egy nagyobb homoki legelőn, hogy az ezüstperjés gyepek csupán kicsiny foltokat alkotnak a homokbuckás pusztagyep meredekebb, erodáltabb, kilúgozódott lejtőjén. A két élőhelytípus ezért sokszor nehezen elválasztható egymástól. Az átmeneti állományokban az ezüstperje mellett főként a magyar csenkesz lehet az uralkodó faj.

Jelenleg ezt az élőhelytípust szinte kizárólag egykori vagy jelenleg is használt homoki legelőkön találjuk meg. Termőhelyei szinte kivétel nélkül egykori erdők lehettek, ahol csak kisebb tisztásokat alkothattak a maihoz hasonló ezüstperjés gyepek. Kiterjedése, fennmaradása a hagyományos legeltető tájhasználatnak köszönhető.

Elterjedés:

Európában hasonló gyepeket elsősorban az atlantikus, nyugati régióban találunk, keleti irányban haladva egyre kevésbé jellemző élőhely. Hazai változatuk, a pannon kilúgozódó dűnék előfordulása kizárólag a pannon régióra korlátozódik.

Magyarországon az élőhely előfordulása azokra a területekre korlátozódik, ahol savanyú kémhatású homoktalajok jellemzőek. Két legnagyobb ilyen régiónk a somogyi homokvidék, illetve a Nyírség. E két tájegységben számos, ugyanakkor jellemzően csekély kiterjedésű előfordulásuk ismert. Emellett jelentősebb állományai vannak Paks környékén, valamint szórványosan középhegységeink lábainál és a Kisalföldön ismertek elszigetelt foltjai.

Természetvédelmi helyzet:

A pannon kilúgozódott dűnék élőhelytípus természetvédelmi szempontból több tekintetben is veszélyeztetett. Egyrészt állományai kicsiny kiterjedésűek, más élőhelytípusokba ágyazottak, ezért kevéssé ismertek. Másrészt az a fajta tájhasználat, amely fennmaradásukat biztosította (külterjes legeltetés), visszaszorulóban van. Az egykori homoki legelőket sokfelé erdősítik, vagy feltörik, ahol pedig ez nem történik meg, ott is a legelés hiányában ezek a nyílt, pionír gyepek záródnak, esetleg cserjésednek, a jellemző fajok eltűnnek. Tájidegen, inváziós fajok terjedése is veszélyt jelent az élőhelyre: a fásszárúak közül elsősorban az akác (Robinia pseudoacacia), a kései meggy (Prunus serotina), a lágyszárúak közül a selyemkóró (Asclepias syriaca) képes nagyobb mértékben terjedni élőhelyein.

Természetvédelmi kezelésének fő eszköze a rendszeres legeltetés lehet. Mivel alacsony produkciójú, erózióra hajlamos nyílt gyepekről van szó, nagy a kockázata a túllegeltetésnek is, bár ez pionír jellegű társulásról lévén szó (ahol a fajok jelentős része kifejezetten igényli a megnyíló homokfelszíneket) bizonyos ésszerű korlátok között elfogadható.

Védettség:

Az Európai Unióban az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) alapján kiemelt jelentőségű közösségi élőhelytípusnak minősül.

Az élőhelytípusba sorolható növénytársulások Magyarország növénytársulásainak Vörös Könyve besorolása alapján részben kipusztulással veszélyeztetett (CR) részben aktuálisan veszélyeztetett (EN) társulások.

Irodalomjegyzék:

LÁJER K. (2005): Magyarország ezüstperjés gyepjei. – Kanitzia 13: 29-43.

MESTERHÁZY A. – KIRÁLY G. (2014): 2340 Pannon kilúgozódott dűnék. In: HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 767-769. o.

BORHIDI A. – SÁNTHA L. (szerk.) (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól; TermészetBúvár Kiadó, Budapest.

Nyomtatás
Események

Aktuális események

HKSzCsPSzV
     01020304
05060708091011
12131415161718
19202122232425
2627282930   
2021. április
Mondjon véleményt

Mondjon véleményt

Kitöltöm

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ