A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) viszonylag kistermetű, körülbelül tőkés réce méretű lúdfaj. Feje lekerekített, sötét csőre nagyon rövid, nyaka rövid és vastag. Tollazata fekete és fehér színezetű, melle, nyaka és a fehérrel keretezett pofafoltja mély gesztenyés vörös színezetű. Alsótestén a hasai rész fekete, alsó farkfedői és az oldalán futó széles sáv pedig fehér. Fekete szárnyain két-két fehér sáv húzódik. Lábai szintén feketék.
A fiatalok vöröses pofafoltja fakóbb és fehéres szegélye szélesebb, illetve a szárnyain 4-5 keskeny fehér sáv látható.
Alapvetően nehezen téveszthető össze más fajjal, de kis mérete miatt könnyen elvegyülhet a nagyobb lúdcsapatokban.
Március-május között indulnak vissza Északnyugat-Szibéria tundráin fekvő fészkelőhelyeikre, ahol kisebb telepekben költ. Fészkét gyakran ragadozó madarak /pl.: gatyás ölyv (Buteo lagopus), vándorsólyom (Falco peregrinus), hóbagoly (Bubo scandiaca)/ fészkeinek közelében építi, kihasználva azok védelmét. Viszonylag későn, júniusban kezdenek költéshez. Fűvel és pihével bélelt kis talajmélyedésbe rakja le 3-6 tojását, melyből a fiókák 25 nap alatt kelnek ki.
Fészkelő területén majdnem kizárólag gyapjúsással táplálkozik, telelőterületén azonban a sós lagúnák és a szikes puszták növényzetét fogyasztja. Magyarországon a többi lúdfajhoz hasonlóan gyepeken, vetéseken keresi táplálékát, mely főleg fűfélékből és gabonafélékből áll.
Vonuló faj, rendszerint más lúdfajokkal /pl.: nagy lilik (Anser albifrons), kis lilik (Anser erythropus), nyári lúd (Anser anser)/ együtt vonul. Telelőhelyeiket október-november tájékán érik el, a telet a Kaszpi- és a Fekete-tenger környékén töltik.
Az első magyarországi adata 1916. március 11.-ből származik Hortobágy térségéből. Számuk az utóbbi időben megnövekedett, köszönhetően a faj vonulási szokásainak megváltozásának, illetve a madármegfigyelők növekvő számának.
Fészkelő állománya a Jamal-félszigettől egészen a Tajmír-félszigetig található meg.
Legfontosabb telelő helyei a Kaszpi- és a Fekete-tenger környéke, de eljuthat akár Görög- és Törökországba is.
Magyarországon növekvő számú rendszeres átvonuló. Elsősorban a Tiszántúlon figyelhetjük meg, leggyakrabban Hortobágyon, a Biharugrai-halastavakon, a kardoskúti Fehér-tavon és az utóbbi időkben a Tisza-tavon is rendszeresen megjelenik. A Duna-Tisza közén a szegedi Fehér-tavon, a kiskunsági szikes tavakon és Pusztaszer környékén, míg a Dunántúlon a Fertő mellett, a tatai Öreg-tavon, a Kis-Balatonon Dinnyésen, illetve alkalmanként a Dunán is megfigyelhető.
Kedveli a nyílt élőhelyeket. Fészkelő területéül a füves és fás tundra közötti átmenetet választja, ahol elszórtan találhatók kisebb bokrok, fák. Teleléskor is a nyílt helyeket, például a tengerpartokat, legelőket, gyepeket részesítik előnyben.
A vadászat komoly veszélyt jelent a fajra, hiszen gyakran nagy lilikekhez (Anser albifrons) társulnak, ami egy közkedvelt vadászható faj sok országban.
A klímaváltozás a megfelelő fészkelőterületek eltűnését eredményezi, ami szintén negatívan befolyásolja a faj szaporodását, illetve fennmaradását.
A táplálkozó és pihenő helyek zavarása, illetve eltűnése szintén jelentős veszélyforrásként jelenik meg.
Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölőfaj.
A Berni Egyezmény II. függelékében, a Bonni Egyezmény I. és II. függelékében, valamint az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” mellékletében is szerepel. A Vörös Listán globálisan viszonylatban „veszélyeztetett”-ként, míg európai szinten „mérsékelten fenyegetett”-ként tartják számon.
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft.
KILLIAN MULLARNEY - LARS SVENSON - DAN ZETTERSTRÖM - PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest
DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest
ECSEDI ZOLTÁN - KOVÁCS GÁBOR - IFJ. OLÁH JÁNOS - KONYHÁS SÁNDOR - VÉGVÁRI ZSOLT - TAR JÁNOS - GÁL ANDRÁS - JUHÁSZ LAJOS - ZÖLD BARNA - EMRI TAMÁS - SÁNDOR ISTVÁN - ZEKE TAMÁS - SZILÁGYI ATTILA - GYÜRE PÉTER - KAPOCSI ISTVÁN - TAR ATTILA - KOVÁCS GERGELY - ENDES MIHÁLY - DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged
UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest
MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Vörösnyakú lúd. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-braruf Letöltés dátuma: 2017-03-07
http://www.europamadarai.hu/?page_id=583 letöltés dátuma: 2017.03.07.
Múzeumok, kiállítások, látnivalók
Szállás, étkezés
Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek
Fejlesztések, projektek
Turista információ
PocketGuide az Ön személyes idegenvezetője.
