Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

Fajtár

Vöröshasú unka

Bombina bombina

Védett, Közösségi jelentőségű

Általános leírás, életmód:

A 3,5-5 cm hosszú kifejlett állat feje rövid és lapos, teste zömök, végtagjai vaskosak. Szemei kiállóak, pupillái szív, csepp, vagy háromszög alakúak. Felsőtestük szürkés vagy feketésbarna, esetleg olykor zöldes színű, amelyet sötét foltok díszítenek. A hátoldalt borító szaruszemölcsök lekerekítettek, laposak (így a bőr simább felületű, mint a sárgahasú unkáé).

Hasoldaluk sötét, feketés alapon narancssárgától a sötétpirosig terjedő színárnyalatú, egymástól jól elkülönülő foltokkal, és apró fehér pettyekkel mintázott. Az ujjai vége rendszerint fekete (sárgahasú unkáé általában sárgás).

A vöröshasú unka lárvája 15-38 mm-re nő meg. Az ebihal hátoldal barna, szemei közötti távolság kétszer akkora, mint az orrlyukak közti távolság. Farkán barna pontok láthatóak, vége tompán kihegyezett, felső vitorlája a szemek mögött kezdődik.

A vöröshasú unkák rendszerint március végén, április elején jönnek elő a szárazföldi búvóhelyeikről, és vándorolnak a vizekbe. Ezt követően általában egész nyáron a vízben vagy vízközelben maradnak, és csak ősszel hagyják azt el, hogy megfelelő szárazföldi zugot találjanak maguknak az átteleléshez.

Április elejétől kezdődően a hímek a víz felszínén lebegve a belső hanghólyagjuk segítségével képzett, jellegzetes „unk-unk” hívóhanggal csalogatják a nőstényeket, mely közben hátsó lábúkkal keltett vízrezgésekkel jelzik territóriumuk határát. A nőstények a nászidőszakban több ízben is párzanak a hímekkel, amelyet követően a vízinövények leveleire, illetve az aljzatra helyezve kisebb csomagokban 100-300 petét raknak le. A peték 5-10 nap alatt kelnek ki, majd az ebihalak további 2-2,5 hónap alatt alakulnak át kifejlett békává.

Míg az ebihalak algákkal táplálkoznak, addig a kifejlett egyedek már rovarokat és más vízi gerincteleneket fogyasztanak.

A vöröshasú unka a ragadozók elriasztása érdekében veszély esetén védekező pózt vesz fel, azaz úgynevezett „unkareflex”-et mutat: Hátára fordulva szemét eltakarja, végtagjait és fejét felfeszítve, hátát homorítva élénk színű hasi oldalát mutatja. Ezen felül bőrpórusain keresztül csípős, enyhén mérgező váladékot is kiválaszt.

Elterjedés:

Elterjedési területe meglehetősen kiterjedt: Észak-Európától, Kelet- és Közép-Európa síkvidékein át, délkeleten egészen Nyugat-Törökországig lehúzódik, Ázsiában az Urálon keresztül Észak-Kazahsztánig terjed.

Magyarországon síkvidéki területein általánosan elterjedt, illetve a dombvidéki területeken is gyakorinak mondható, sőt helyenként középhegységeinkben is előfordul.

Csaknem mindenféle vizes élőhely megfelelő életteret biztosít számára. Előnyben részesíti a növényzettel (náddal, hínárral, békaliliommal, békabuzogánnyal, stb.) sűrűn benőtt, gyorsan felmelegedő vizeket. Elsősorban a nagyobb kiterjedésű, állandó vízállásokat kedveli, ugyanakkor élőhely-választás szempontjából nem túl válogatós, mocsaras területeken, csatornákban, kisebb pocsolyákban, kerti tavakban éppúgy előfordulhat.

Elterjedési területük határán a közelrokon sárgahasú unkával (Bombina variegata) keveredhet. A hibrid egyedek alaktani bélyegei a két faj közötti átmeneti jelleget mutathatnak, így a hibridzónákban az egyedek faji meghatározása nehézkes. A két unkafaj hibridizációjáról 1904-ben Méhely Lajos számolt be először.

Természetvédelmi helyzet:

A fajt leginkább a vizes élőhelyek megszűnése, kiszáradása veszélyezteti, ami Nyugat- és Közép-Európában már számos populáció eltűnését eredményezte. Eltűnésében fontos szerepet játszik továbbá a vizes élőhelyek elszennyezése, az idegenhonos fajok betelepítése, vagy a különféle betegségek. (Hazánkban a kitridiomikózis nevű gombafertőzést a vöröshasú unka esetében még nem tapasztaltak, azonban a közelrokon sárgahasú unkán már bizonyítottan előfordult.)

Védettség:

Az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) alapján az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj.

A Berni Egyezmény II. függelékében szerepel, az IUCN „nem fenyegetett”-ként tartja számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

VÖRÖS JUDIT – HARMOS KRISZTIÁN (2014): Vöröshasú unka Bombina bombina Linnaeus, 1761. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár:478-481. o.

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország kétéltűi és hüllői: Vöröshasú unka http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/voroshasu-unka; Letöltés dátuma: 2017-02-26

https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6shas%C3%BA_unka

http://www.greenmania.eu/knowledge-base/endangeredspecies/voroshasu-unka-bombina-bombina_1/

Fényképek:

Nyomtatás
Események

Aktuális események

HKSzCsPSzV
           01
02030405060708
09101112131415
16171819202122
23242526272829
30           
2019. szeptember
Mondjon véleményt

Mondjon véleményt

Kitöltöm

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ