Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

Fajtár

Túzok

Otis tarda

Fokozottan védett, Közösségi jelentőségű

Általános leírás, életmód:

A túzok (Otis tarda) nagytermetű és nehéz madár. A kakasok testtömege akár a 15-20 kg-ot, szárnyfesztávolságuk akár a 210-240 centimétert is elérheti, ezzel szemben a tyúkok rendszerint csupán 4-6 kg-osak, szárnyfesztávolságuk pedig 170-190 centiméter. A kakas feje és vastag nyaka világos szürke, amely kissé a begyre is kiterjed. Csőre erős, szaporodási időszakban álla oldalán a csőrzugtól fehéres, foszlott bajusztollak nyúlnak hátrafelé, amelyek hossza a korral növekszik. Nyaka hátulsó része, háta és kis szárnyfedőik feketével mintázott rozsdássárga színűek. Alsóteste alapvetően fehér, csak a begyükön fut keresztbe egy széles, rozsdavörös örv. Szárnyukon szintén a fehér szín dominál, szárnyevezői fehérek, csak a tollcsúcs fekete. A farok húsz tollból áll, a középső faroktollak inkább barnásak, kifelé haladva viszont a fehér válik uralkodóvá. A faroktollak vége fehér, a tollcsúcs előtt vékony fekete harántcsík található. Lábai vaskosak, szürke színűek. A tyúk színei rendszerint fakóbbak, nyakuk vékonyabb, lábaik kissé rövidebbek, illetve hiányzik a kakasokra jellemző begyörv és a bajusztollak.

A fiatal madár a tojóra hasonlít, fejteteje azonban barnás, háta és vállai barnássárgák, széles sötétbarna harántmintázattal, a farcsík és a felső farkfedők pedig rozsdasárgák, halvány keresztsávokkal.

Az ivarérett kakasok időjárástól függően március derekán - végén kezdenek látványos dürgésbe hagyományos dürgőhelyeiken. A kakasok rendszerint a hajnali és koraesti órákban próbálják magukhoz csábítani a tyúkokat, de zavartalan környezetben olykor napközben is megfigyelhetünk násztáncot járó kakasokat. A dürgés előtt a kakas fellazítja tollait, majd felfújja légzacskóját, fejét hátraveti, farktollait felcsapja és kifordítja szárnyait, így egy maga körül forgó, tipegő fehér tollgombóc benyomását kelti. Ezzel a násztánccal a kakasok minél több tyúkot igyekeznek magukhoz vonzani. Az erősebb, jobb kondíciójú kakasok több tyúkkal párasodnak. A gyengébb kondíciójú kakasok kimaradnak a termékenyítésből, csakúgy, mint a fiatal még ivaréretlen példányok. A kakasok bizonyos hányada a párzást követően a dürgőhely (lek) határán, vagy annak közelében territóriumot foglal, ami a tyúkok egy része számára fészkelőhelyül szolgálhat.

Párzás után a tyúkok hagyományos fészkelőterületeiken költéshez kezdenek. Fészke nagyon egyszerű kikapart vagy letaposott mélyedés, amibe április elejétől rakja le 1-2, ritkán 3 tojását. Évente egyszer költenek, azonban a fészekalj megsemmisülése esetén gyakran próbálkoznak pótköltéssel, ilyenkor azonban már rendszerint csak egy úgynevezett sarjútojást raknak. A kotlás alatt a tojó egyedül ül a fészken, a fiókák 25-28 nap alatt kelnek ki. A csibék fészekhagyók, bár kezdetben még gyámoltalanok. Ha a kelést követően lényegesen nem változik a csibék nevelkedéséhez szükséges terület állapota, akkor a család általában a fészek környékén marad. Körülbelül kéthetes korukig az anyjuk eteti őket, ezt követően már önállóan is képesek táplálékot keresni. Gyorsan fejlődnek, 30-35 naposan már röpképessé válnak, de csak három hónaposan kezdenek teljesen önállóvá válni. Az őszi csapatba állásig rendszerint együtt marad a család. A tyúkok 3-4, míg a kakasok 5-6 évesen lesznek ivarérettek.

Mindenevő, de táplálkozásában szezonalitás figyelhető meg. A fiatalok kezdetben kizárólag rovarokat fogyasztanak, később egyre nagyobb arányban kezdenek megjelenni táplálékpalettáján a különböző növények (zöld részek és magok), de elfoghatják a kisebb testű rágcsálókat, gyíkokat is. A téli időszakban sokszor a repceföldeket keresik fel nagy számban.

Állandó madarunk, de otthonterületének nagysága az év során folyamatosan változik. A szaporodási időszak kezdetén a kakasok a dürgőhelyekre koncentrálódnak, majd a szaporodást követően a territóriumot nem foglaló kakasok csapatokba állnak, ilyenkor viszonylag jelentős távolságokat kóborolhatnak be. Így viselkednek a fiatal, ivaréretlen példányok vagy az utódot nem nevelő ivarérett tyúkok is, amelyek ugyancsak csapatba verődnek. Az ivarérett tyúkok a dürgés időszakában nagyobb területen mozognak, azonban a kotlás és a csibenevelés folyamán mozgáskörzetük néhány hektárra korlátozódik. A fiókanevelés előrehaladtával az őszi csapatba állásig – különösen az után, hogy a csibék repülőssé válnak – egyre nagyobb mozgáskörzettel bírnak. Az őszi és téli időszakban ismét az otthonterületük csökkenése, a túzokpopulációk bizonyos fokú koncentrációja figyelhető meg, elsősorban a jó táplálékot nyújtó területeken. Keményebb teleken előfordulhat akár több száz kilométeres vonulásuk is.

Elterjedés:

Az Ibériai-félszigettől kezdve Közép-Ázsián keresztül foltokban egészen Mandzsúriáig húzódik fészkelő területe. Egy kisebb, folyamatosan csökkenő állománya él még Észak-Marokkóban is. Európában, mint fészkelő faj eltűnt a Brit-szigetekről, Észak- és Nyugat-Európából, de a Közép-európai állománya is jelentősen megcsappant. Európában a legnépesebb populációja Spanyolországban él.

Nyugat-Magyarországon a Mosoni síkon sikerült fennmaradnia. A Dunától keletre a Dunavölgyi-síkon, a Tiszától keletre a Körös-Maros közén, a Kis- és Nagy-Sárréten, a Hortobágyon, a Bihari-síkságon találhatók jelentősebb állományai. Egyre zsugorodó mikroállományai még megtalálhatók a Hevesi-síkságon és a Borsodi-Mezőségben.

Főleg a nyílt, füves puszták lakója, de félsivatagos területeken is előfordul. Kultúrakövető fajként a nagy kiterjedésű mezőgazdasági területeken is megtalálhatjuk, különösen kedveli a pillangósokat és a repceföldeket.

Természetvédelmi helyzet:

A túzokot legsúlyosabban élőhelyének feldarabolódása és leromlása, nem megfelelő kezelése (például erdősítés, intenzív gazdálkodás, nem megfelelő vetésszerkezet) veszélyezteti. Az utak, vasutak, szélerőművek, távvezetékek építése, lakott- és iparterületek bővülése szintén az élőhelyeinek leromlását okozza. A tojások pusztulásának aránya és a fiókák mortalitása magas, elsősorban a mezőgazdasági tevékenységek nagyarányú gépesítése, ennek következtében a felgyorsult munkafolyamatok miatt, valamint a ragadozók (elsősorban a róka, a sakál, kóbor kutyák, a vaddisznó és varjúfélék) megnövekedett, kontrollálatlan állományai következtében. A mezőgazdasági kemikáliák (rovar- és gombaölőszerek, gyomirtók, műtrágyák) egyre növekvő használata a táplálékbázis beszűkülésén, vagy megsemmisülésén keresztül elsősorban a csibék legyengülésén, éhen pusztulásán keresztül hat negatívan a túzokra. Az emberi zavarás veszélyeztető hatása is jelentős lehet, különösen ott, ahol az idegenforgalom szabályozatlan, sok a terepsportoló, katonai tevékenység folyik, vagy éppenséggel vadásszák a fajt. A szélsőséges klimatikus hatások az idős madarakat (extrém havas telek) és a fiatal madarakat vagy fészkeket (heves nyári esőzések) egyaránt veszélyezteti.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (79/409/EGK I. függelék) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es faj.

A Berni Egyezmény II. függelékében és a Bonni Egyezmény I. függelékében is szerepel.

A Vörös Listán globálisan és európai viszonylatban is „sebezhető”-ként tartják számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

FARAGÓ SÁNDOR (2014): Túzok Otis tarda Linnaeus, 1788. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 581-586.o.

PROF. FARAGÓ SÁNDOR (2004): KvVM Természetvédelmi Hivatal – FAJMEGŐRZÉSI TERVEK: Túzok (Otis tarda); Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Túzok. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-otitar Letöltés dátuma: 2017-14-12

Fényképek:

Nyomtatás
Események

Aktuális események

HKSzCsPSzV
           01
02030405060708
09101112131415
16171819202122
23242526272829
30           
2019. szeptember
Mondjon véleményt

Mondjon véleményt

Kitöltöm

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ