Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

Fajtár

Sávos bödöncsiga

Theodoxus transversalis

Védett, Közösségi jelentőségű

Általános leírás, életmód:

A sávos bödöncsiga (Theodoxus transversalis) édesvízi csigafaj. Erős, vastag, kemény, alacsony tekercsű, tompa csúcsú háza jobbra csavart, ősi jellegű, félgömb vagy féltojásdad alakú. Erről kapta a bödön elnevezést. Héjfelületének struktúrája finoman vonalkázott és spirálisan rovátkolt, a héj kanyarulatainak száma 2,5–2,75. Utolsó kanyarulata a varrathoz kis ívvel csatlakozik, ezért a tekercs kissé kiemelkedik. Héjmagassága 4,1–4,8 mm, héjszélessége 5,8–7,0 mm, héjhossza 8,7–10,3 mm. Köldöke teljesen zárt, szájadéka széles, ellipszis alakú.

Nyílását aszimmetrikus magú, vastag, kemény, sárgás- vagy húsvörös, pereme mentén élénkebb színű, félhold alakú, a lapos boltozatra kihajló házfedő (operculum) zárja. Belső oldalán a családra jellemző, íves, fogszerű nyúlvány emelkedik ki, amely az izmok tapadását szolgálja. A ház szegélye nem hajlik ki és éles peremű. Boltozattájéka kissé homorú, kékesszürkés színezetű. Házának alapszíne szürkés, sárgásszürke, húsvörös, kékeslilás vagy sárgásbarna, három-négy hosszanti irányú sávval díszített (innen ered sávos elnevezése), ritkán egyszínű is lehet. Jellegzetessége, hogy a sávok, főként a fiatalabb egyedeknél, átlátszanak a héjon. Az idősebb sávos bödöncsigák héjfelszíne gyakran bekérgezett, sötét, feketés színű. A fiatal állatok héjfelületének makromintázatán jól látszanak a keresztirányú, finom növekedési vonalak. Feje rövid, elöl kissé laposan kerekített, ormánya finoman bevágott. Összehúzható tapogatói vékonyak, hosszúak. Kopoltyúja hegyes, háromszög alakú, két oldalon lemezekkel fedett (pajzskopoltyús). Állkapcsa nincs, radulája nagy, egy-egy harántsora középfogból, négy oldalfogból és sok peremfogból áll. Testének színe szürkésfekete foltokkal mintázott fehér. Mászás, legelés közben lábának széleit és tapogatóinak kis részét nyújtja csak ki a ház védelméből.

Váltivarú, hím és nőstény egyedei is vannak. Petehordó, melynek köszönhetően házának felszínét gyakran petemaradványok borítják. A hím a csírasejteket petetokba (spermatophora tokba) zárva juttatja át egy, a petevezetékből elválasztott nyíláson keresztül a nőstény testébe.

A nőstény tavasszal mintegy 50–80 tojás alakú petét rak, amelyeket a házára ragaszt. Egy-egy tokba több petét is bezár. Ezek többsége azonban a gyorsabban fejlődő fajtársak áldozatául esik, így kevés fiatal egyed – a megtermékenyült peték kevesebb, mint 10%-a – jut túl az első fejlődési szakaszon, és ezeknek alig fele éri meg a felnőtt kort. Az életképes peték pár hét alatt kikelnek és megkezdik önálló életüket. A fejlődés utolsó stádiumában a petetok felső része leválik és csak az áttetsző burok marad vissza tartósan a nőstény házán.

Az aljzathoz simuló, aljzatlakó (bentonikus) életmódot folytat. Bevonatlakó algákkal táplálkozik, a növényevő makroszkópikus vízi gerinctelenekre jellemzően legel.

Elterjedés, élőhely:

Fő elterjedési területe a Duna vízgyűjtő területe. Németországtól Bulgáriáig. Erdélyben a Tisza, az Olt, a Küküllő, a Maros és a Szamos vízrendszerében, Szlovéniában a Száva és a Mura vízgyűjtő területén, valamint Ukrajnában a Dnyeszter folyamrendszerében is előfordulnak állományai.

Pontos hazai állománynagysága nem ismert, azonban valószínűsíthető, hogy magyarországi populációja európai szempontból az egyik legjelentősebb. Magyarországi előfordulási helyei közé a Rába, a Marcal, a Felső-Tisza, a Bódva, és a Hernád folyók tartoznak.

Nagy, gyors sodrású, tiszta vizű folyók és mellékágak lakója. Elsősorban az alacsonyabb szerves- és szervetlenanyag-tartalmú, oxigénben dús, kevés baktériumot tartalmazó, öntisztuló képességgel rendelkező (oligoszaprób), illetve a még elegendő oldott oxigént biztosító, ammóniahiányos, változatos életközösségű (csigák, kagylók, algák, rákok, halak) életterek (béta-mezoszaprób) vizeiben fordul elő. A kavicsos, köves-sziklás aljzatokat kedveli, de előfordul növényeken és a vízbe került különféle egyéb szilárd tárgyakon is (például építményeken, mesterséges kövezéseken, cölöpökön).

Természetvédelmi helyzet:

Rendkívül érzékenyen reagál minden klimatikus (elsősorban hőmérsékleti) változásra, az élőhelyének átalakulására (pl.: mederkotrás, műtárgyépítés), illetve a szennyeződésekre.

Mindezek negatívan befolyásolhatják jelenlétüket, akárcsak a kórokozók által okozott bakteriológiai fertőzések.

A Duna hazai szakaszán élő korábbi, egyébként is kisszámú állománya mára feltehetően kipusztult, vagy legalábbis rendkívüli módon megritkult. Néhány magyarországi Natura 2000 területen azonban a jelölő fajok között találjuk. Ezeken a területeken a faj fennmaradásához nélkülözhetetlen természetközeli állapotú, változatos megjelenésű, gyors folyású mederszakaszok, valamint a megfelelő vízminőség megőrzését kell biztosítani.

Védettség:

Az Európai Unió által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) alapján Natura 2000-es közösségi jelentőségű faj.

Az IUCN „veszélyeztetett”-ként tartja számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.

Irodalomjegyzék:

PELBÁRT JENŐ (2014): Sávos bödöncsiga Theodoxus transversalis C. Pfeiffer, 1828. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár:149-151. o.

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_760

https://hu.wikipedia.org/wiki/s%c3%a1vos_b%c3%b6d%c3%b6ncsiga

Fényképek:

Nyomtatás
Események

Aktuális események

HKSzCsPSzV
       010203
04050607080910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
2019. november
Mondjon véleményt

Mondjon véleményt

Kitöltöm

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ