Rokonától, az ismertebb közönséges vagy bibircses nyírtől (Betula pendula) eltérően fiatal hajtásai és levelei molyhosan szőrösek, a levelek hátoldalán az érzugokban pedig apró fehér szőrpamacsokat („szakállt”) találunk, továbbá rügyeinek csúcsa nem hajlik el. A levélszél egyszeresen fogazott, és nem kétszer (mint közönségesebb rokonán), levelei tojásdadok, valamint ágai nem csüngőek, hanem seprűszerűen felfelé állnak, törzse kevésbé fehér, enyhén „kormos” árnyalatú. Mérete a termőhelyi viszonyok szerint nálunk cserje vagy apró fácska mérettől közepes (20 m magas) fáig terjedhet. Egylaki fa.
A többi európai nyír fajhoz hasonlóan hajlamos a hibridizációra, többféle hibrid, illetve átmeneti alakját leírták már (elsősorban a bibircses nyírrel kereszteződött és/vagy visszakereszteződött taxonokat). Ez és morfológiai változatossága a beazonosítást esetenként megnehezíti.
Pionír jellegű fafaj, azaz már a szukcessziós folyamatok korai stádiumában feltűnik és társulásalkotó is lehet, de később vissza is szorulhat. Kisavanyodott vagy lápos, nedves/üde termőhelyekre jellemző, hidegtűrő faj.
Ez az euroszibériai fafaj nálunk boreális reliktum, lápokon és mészkerülő erdőkben szórványosan fordul elő. A babérfüzes-nyírláp (reliktum jellegű) növénytársulás uralkodó, egyben névadó fafaja (a babérfűz mellett).
Hazánkban a Nagyalföld ÉK-i szegélyén (Nyírség, Bereg-Szatmári-sík) és a Kisalföldön lápokon gyakoribb volt. A középhegységeinkben és a Nyugat-Dunántúlon szórványosan bukkan fel. A nyírségi és beregi lápok nevezetes fafaja, a Nyírségben még jelenleg is megfigyelhető 1-2 helyen, hogy a fűzlápból „kinövő” molyhos nyírek révén a szukcessziós folyamatok a nyírláp irányába haladnak.
Hidegidőszaki reliktumként, hűvösebb, üdébb termőhelyet kedvelő fajként a térségi szárazodás és a klímaváltozás is érzékenyen érinti. Lápos élőhelyei egyébként is erősen veszélyeztetettek, eltűnőben vannak, így hazánkban ennek a fajnak a fennmaradása is veszélyeztetett. A természetes szukcessziós változások (láperdők ligeterdővé alakulása, keményfák előretörése) révén is visszaszorulhat, ugyanakkor a zsombékosok vagy fűzlápok nyírláppá alakulásának természetes folyamata alig néhány helyen biztosított csak. A fent jelzett, fajok közötti hibridizáció és visszakereszteződés genetikai változásokat okoz, különösen kis egyedszámú állományokban.
A molyhos nyír alkotta láperdők többnyire közösségi jelentőségű (Natura 2000) élőhelyeknek minősülnek.
A Vörös Lista szerint veszélyeztetett illetve sebezhető.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
BARTHA D. (2012): Molyhos nyír Betula pubescens EHRH. In: BARTHA D. (szerk.): Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, pp. 257-261.
BARTHA D. – KIRÁLY G. – SCHMIDT D. – TIBORCZ V. – BARINA Z. – CSIKY J. – JAKAB G. – LESKU B. – SCHMOTZER A. – VIDÉKI R. – VOJTKÓ A. & ZÓLYOMI SZ. (szerk.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza – Distribution atlas of vascular plants of Hungary – Nyugat Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungary Press, Sopron, 329 pp.
KIRÁLY G. – KIRÁLY A. (2010): Molyhos nyír (Betula pubescens). – Tilia 15: 17-36.
http://www.termeszetvedelem.hu
Múzeumok, kiállítások, látnivalók
Szállás, étkezés
Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek
Fejlesztések, projektek
Turista információ
PocketGuide az Ön személyes idegenvezetője.
