Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

Fajtár

Lápi álarcos-szitakötő

Leucorrhinia pectoralis

Fokozottan védett, Közösségi jelentőségű

Általános leírás, életmód:

A lápi szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) az egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera) alrendjén belül a laposhasú acsák (Libellulidae) családjának egyik ritka hazai képviselője. A homlok és a fejpajzs jellegzetesen fehér színű, szemei barnásak. Közepes méretű, testhossza 32-39 mm. A test fekete alapszínű. A fiatalok 1-7. potrohszelvénynek hátoldalán nagyméretű, élénksárga foltok láthatóak, amelyek a hímeken a 7. szelvény folt kivételével a világos foltok sötét mélyvörös színűre, míg a nőstényen okkersárgára színeződnek. A potroh vége nem szélesedik ki, potrohfüggelékei feketék. Szárnyfesztávolsága 62-68 mm, szárnyai áttetszőek.

A hátulsó szárny tövén kisméretű, háromszögszerű sötétbarna folt található, illetve néha mindkét szárny tövi részén a világos részekkel megegyező színű (sárga, majd okker és vörös) elszíneződés látható. Számjegyei rövidek és fekete színűek, a szárnycsúcs erei fehéresek. A lábaik egyszínű feketék.

A faj pontos meghatározása a mintázat és a potroh végfüggelékei, illetve a hímeknél az ivarszerv felépítése, a nőstényeknél pedig a tojócső nyúlványai alapján lehetséges.

A viszonylag korán megjelenő, tipikus tavaszi faj, imágói április közepétől május-június folyamán repülnek. A frissen kibújt imágók érési fázisuk alatt rövid időre (egy-két hétre) eltávolodnak tenyészőhelyüktől és cserjések, ligetes erdők napsütötte szegélyein tartózkodnak. Visszatértük után a hímek egy vízből kiálló ágra vagy más növényi részre szállnak őrhelyet foglalni, ugyanis bizonyos mértékű területvédő magatartás jellemzi őket. A nőstények csak ritkán láthatóak, többnyire növények takarásában üldögélnek. Melegkedvelők révén párzásuk jobbára déltájban vagy kora délután történik, melyet követően a nőstény egyedül repülve, potrohát a vízfelszínhez ütögetve lerakja tojásait.

Lárvái a sekély mederben lévő hínár- és mocsári növényzet között tartózkodnak, általában a felső 50 cm-es vízrétegben. A lárvabőr hossza 19–23 mm. Lárvális fejlődésük a hűvösebb klímájú területeken valószínűleg rendszerint két év, de magyarországi sík vidéki körülmények között feltehetőleg egy év alatt is kifejlődhet. Az áttelelő lárvák utolsó fejlődési stádiumukban várják az átváltozásra alkalmas tavaszi időt.

A kifejlett egyedek és a lárvák egyaránt ragadozók, a lárvák elsősorban vízi makrogerinctelenekkel táplálkoznak.

Elterjedés:

Európa középső részén honos, előfordulási területe a skandináv országok déli részétől a mediterrán övezet északi szegélyéig terjed. Nyugat-szibériai faunaelem.

Magyarországon a szórványos előfordulású fajok közé tartozik, elszórtan az ország egész területéről vannak adatai.

Főként kisvizek lakója, elsősorban olyan síklápokban, holtágakban, morotvákban fordul elő, ahol többnyire tőzeges aljzat, huminanyagokban gazdag, barnás a víz, illetve nádas és gazdag hinárvegetáció is található. Gyakran megtalálható a kolokánnal gazdagon benőtt víztestekben is.

Természetvédelmi helyzet:

A szitakötők nagyon érzékenyen reagálnak élőhelyük megváltozására, ami ennél a fajnál fokozottan igaz. A legjelentősebb veszélyforrás a faj fennmaradására nézve az élőhelyéül szolgáló kisvizek leromlása, feltöltődése, megszűnése. Legnagyobb problémát a kisvizek kiszáradása vagy elszennyeződése, a lápos területek lecsapolása, esetleg élőhelyeinek horgászati, halászati hasznosítása jelenti.

Az eddigi tapasztalatok alapján kedvezőtlen hatása van a faj számára az olyan extenzív állattartásnak is, amely lehetővé teszi a part menti növényzet lelegelését.

Védettség:

Az Európai Unió által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) alapján Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj.

Az IUCN a Vörös Listáján „nem fenyegetett”-ként tartja számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

AMBRUS A., DANYIK T., KOVÁCS T., OLAJOS P. (2018): Magyarország szitakötőinek kézikönyve. Magyar Természettudományi Múzeum, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., Budapest. 218 pp.

DÉVAI GYÖRGY (2014): Lápi szitakötő Leucorrhinia pectoralis Charpentier, 1825. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár:185-189. o.

DANYIK TIBOR (2015): Lápi szitakötő Leucorrhinia pectoralis Charpentier, 1825. In DELI TAMÁS – DANYIK TIBOR (szerk.): A Körös-Maros Nemzeti Park természeti értékei II., A Körös-Maros Nemzeti Park állatvilága – gerinctelenek; Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas: 124.o.

http://szitakotok.hu/index.php?page=leucorrhinia-pectoralis

Fényképek:

Nyomtatás
Események

Aktuális események

HKSzCsPSzV
           01
02030405060708
09101112131415
16171819202122
23242526272829
30           
2019. szeptember
Mondjon véleményt

Mondjon véleményt

Kitöltöm

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ