Az erdélyi avarszöcske (Pholidoptera transsylvanica) közepes termetű, erőteljes testalkatú szöcskefaj. Testhossza 19-26 mm. A fej világosabb színezetű, a homlokán a szemek között és a szemek mögött sötét szalag húzódik. Hátsó szárnyai hiányoznak, melynek köszönhetően a faj röpképtelen. Előhátuk oldalsó hátsó peremén az állat alapszínénél világosabb, rendszerint fehéres sáv látható, amely a fejig is elérhet. A hímek alapszíne feketésbarna, de a hasoldal világos sárgászöld vagy sárga színű. Rövid első szárnyaik egyszínűek, világos vörösesbarnák, és gyakran a szárnyak mögött az előhátuk vége is világos barnás színezetű. A nőstények alapszíne világosabb barna, fedőszárnyaik alig nyúlnak ki az előhát alól. Egyenes tojócsövük a testhosszal megegyező hosszúságúak, 21-26 mm-esek.
Lárváik a többi avarszöcskefajtól (Pholidoptera sp.) csak az utolsó lárvastádiumban különíthető el. Az imágókkal megegyező életmódot folytatnak.
Viszonylag korai, egynemzedékes faj. Az áttelelő petékből kikelő lárvák már a nyár első felére imágóvá vedlenek, de kései példányai egészen nyár végéig, kora őszig is aktívak lehetnek. A hímek a harmat felszáradását követően egészen alkonyatig ciripelhetnek a gyepből vagy alacsonyabb cserjékre felmászva. A felzavart egyedek nagy és gyors ugrásokkal keresnek menedéket a növények közt. Borús, vagy hideg időben aktivitásuk jelentős mértékben lecsökken. Döntően ragadozó, de a rovarok mellett kisebb mennyiségben növényi részeket is fogyaszt.
Viszonylag szűk elterjedésű, előfordulási területe a Balkán-félsziget északkeleti és a Kárpát-medence keleti részeire korlátozódik. Legnagyobb állománya Románia (Erdély) területén fordul elő, de megtalálható Kárpátalján, Kelet-Szlovákiában, Északkelet-Magyarországon és Szerbia területén is.
Magyarországon az Aggteleki-karszt fennsíki területén, a Zempléni-hegység központi és északi részén, valamint Barabás határában, a Kaszonyi-hegyen találhatóak meg kisebb, elterjedés-peremi, szigetszerű állományai. Hazánkban a kárpáti hatás egyik jelzőfaja.
Közepes nedvességigényű (mezofil) szöcskefaj. Kedveli a nagyobb hegyvidéki tisztások napsütötte cserjés szegélyeit, ahol előszeretettel tartózkodik a gyepben, illetve az alacsonyabb cserjéken vagy a fiatal sarjakon.
A faj állományait leginkább az élőhelyeik állapotában bekövetkező változások (gyomosodás, kaszálás elmaradása miatti beerdősülés, vadkárok okozta degradáció) veszélyeztetik. A kismértékű cserjésedés, illetve a szélesedő erdőszegélyek kezdetben ideális élőhelyül szolgálnak a faj számára, azonban a cserjék záródásával az adott területen élő populáció rövid időn belül kipusztul. Az állományok fennmaradásához a magas füvű gyepek és az ezekhez kapcsolódó sűrű, cserjés szegélyek megőrzése szükséges. Az élőhelyeinek túlzott mértékű becserjésedését esetenkénti szelektív cserjeirtással szükséges megakadályozni, a magas füvű gyepek pedig részlegesen (pl. sávosan) kaszálandók.
Az Európai Unió által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK II. és IV. melléklet) alapján Natura 2000-es közösségi jelentőségű faj.
Az IUCN a Vörös Listáján „nem fenyegetett”-ként tartja számon.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
NAGY ANTAL-RÁCZ ISTVÁN ANDRÁS (2014): Erdélyi avarszöcske Pholidoptera transsylvanica Fischer, 1853. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár:195-197.o.
Múzeumok, kiállítások, látnivalók
Szállás, étkezés
Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek
Fejlesztések, projektek
Turista információ
PocketGuide az Ön személyes idegenvezetője.
