Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Védett területek
Nemzeti parkTájvédelmi körzetekTermészetvédelmi területekEx lege védett területekNatura 2000 területekBioszféra rezervátumErdőrezervátumVilágörökségi területRamsari területekNemzeti Ökológiai HálózatMagas Természeti Értékű TerületekVédelemre tervezett területek
Kezelési tervek, fenntartási tervek, fajmegőrzési tervek, látogatási szabályzat
Országos jelentőségű védett területek természetvédelmi kezelési terveiNatura 2000 területek fenntartási terveiVilágörökségi Terület Kezelési TerveFajmegőrzési tervekKezelési terv tervezetekLátogatási szabályzat
Aktív védelmi tevékenység
Fajmegőrzési programokÉlőhelyvédelmi programokPentezugi Vadlórezervátum"FECSKÉINK FÓKUSZBAN" program - 2019
Webkamerák
Rétisas webkameraGólyafészek kameraKék vércse webkamera


Vízvisszatartás és vízkormányzás Ágota-pusztán

 

A korábbi évek vízgazdálkodási gyakorlatából adódó körülmények, a megváltozott és folyamatosan változó klimatikus viszonyok és a területhasználat folyamatos változása miatt a természetvédelmi szempontból értékes és vízháztartási szempontból érzékeny gyepterületek kezelése, fenntartása számos kihívás elé állítja a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (továbbiakban HNPI) szakembereit is. Fontos megjegyezni, hogy jelenleg a természetes/féltermészetes gyepek a klímaváltozás és a változó területhasználat által leginkább veszélyeztetett élőhelyek közé tartoznak világszerte. A legtöbb ilyen élőhely vízháztartásának javítása azonban nem vagy nem teljes mértékben oldható meg a vízügyi kezelő közreműködése nélkül.

 



Ágota-puszta képe műholdfotón. Jól láthatóak az egykori vízfolyások medreinek maradványai.

(forrás: GoogleEarth)

 

A Hortobágy legdélebbi pusztarészén, a Hortobágyi Nemzeti Park országos jelentőségű védett természeti terület, valamint a Hortobágy (HUHN20002) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület és a Hortobágy (HUHN10002) különleges madárvédelmi terület részét képező Ágota-pusztán is hosszú ideje gondot okoz az élőhelyek szárazodása. A terület jelentős része egykor, a Nagy-Sárrét részeként, vízjárta terület volt, azaz jellemzően mocsarak, mocsárrétek, folyók holtmedrei és más vizes élőhelyek, valamint az ezeket összekötő vízfolyások, ún. erek voltak megtalálhatóak a területen. A terület „vizes” voltáról tanúskodnak a máig élő területrész elnevezések is, úgymint Nagykunlapos, Hatos-ér, Serke-fok stb. A 19. század második felében a vizes élőhelyek lecsapolása, majd a 20. században megindult intenzív mezőgazdasági termelésbe vonása jelentősen megváltoztatta a terület vízháztartását és így a terület jellegét is. A mélyebb fekvésű területek azonban mind a mai napig jelentősen víz által meghatározottak, azaz a többletvíz ezeken a helyeken jelenik meg először és ezeken a helyeken marad meg a legtovább is. A klímaváltozás következtében egyre gyakrabban kialakuló szélsőséges, csapadékhiányos időjárás tovább rontja a terület vízellátottságát.

 



Vizes élőhely Ágota-pusztán

(fénykép: Hoffmann Károly)

 

A területen a természetvédelmi szempontból értékes vizes élőhelyek tekintetében a korábban mesterségesen kialakított csatornákban a mozaikosan előforduló, sávszerű parti-mocsári zónában a nádas, sásos, harmatkásás, békabuzogányos, virágkákás élőhelyek a jellemzőek, míg a közvetlenül partközeli víztestben, illetve a mocsárnövényzet öbleiben hínármozaikok vannak jelen. A tavalyi évben a védett rucaöröm (Salvinia natans) és az impozáns megjelenésű közönséges rence (Utricularia vulgaris) is előkerült a vízvisszatartással érintett csatornaszakaszokon. Utóbbi faj érdekessége, hogy hazánk egyik őshonos, „húsevő” növényfaja.

 



Közönséges rence (Utricularia vulgaris) 

(fénykép: Pompola Krisztián)

 



Rucaöröm (Salvinia natans)
(fénykép: Pompola Krisztián)

 

A területen található pusztai mocsarakban, laposokban a védett kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), buglyos boglárka (Rannunculus polyphyllus) és sziki boglárka (Rannunculus lateriflorus) tenyészik.

 



Buglyos boglárka (Rannunculus polyphyllus)
(fénykép: Gál Lajos)

 



Kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum)
(fénykép: Gál Lajos)

 

A kétéltűek közül a védett vöröshasú unka (Bombina bombina) és dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) jelenlétét is ki tudtuk mutatni a területen.

 



Vöröshasú unka (Bombina bombina)
(fénykép: Habarics Béla)

 

A vizes élőhelyek számos védett madárfajnak nyújthatnak élő- és fészkelőhelyet, melyek közül ezidáig, többek között a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), a kékbegy (Luscinia svecica), a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), a nádi sármány (Emberiza schoeniclus) és a bíbic (Vanellus vanellus) fészkelését sikerült kimutatni.

 



Nádi Sármány (Emberiza schoeniclus)
(fénykép: Borza Sándor)

 



Kékbegy (Luscinia svecica)
(fénykép: Borza Sándor)

 



Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus)
(fénykép: Borza Sándor)

 

Az egyértelműen kijelenthető, hogy a csatornákban a mocsári-vízparti és hinaras élőhelyek természetessége, fajgazdagsága növelhető azzal, ha a vízháztartás egész évben megfelelő és nem alakul ki vízhiányos állapot. A csatornákban az egész évben megfelelő vízháztartás biztosítása pedig kedvező hatással van a meglévő természetes mocsarak, laposok természetességére, fajgazdagságára is.

 

A terület szárazodásának problémája a 2010-es évek végére jutott el olyan szintre, amikor szakembereink arra az elhatározásra jutottak, hogy a terület és az ott előforduló természetvédelmi értékek védelme érdekében meg kellett vizsgálni minden olyan lehetőséget, amellyel a területen több víz tartható, ezzel biztosítva a kedvezőbb körülményeket a terület természetvédelmi értékeinek. A cél alapvetően az volt, hogy a területen található csatornák, erek és meglévő vizes élőhelyek jobb vízellátottsági állapotba kerüljenek, és irányított vízvisszatartás valósuljon meg, azaz a lehető legtovább maradjon a területen, a talajban és a tájban, a természetes úton megjelenő víz. A jobb vízellátottságú talajok lokális éghajlatra gyakorolt hatása kedvező lehet, mivel lassabban és később szárad ki a terület. A szélsőségesen meleg nyári időszakban a visszatartott víz ivási lehetőséget biztosít az élővilág számára, amely többek között vadgazdálkodási szempontból is jelentőséggel bír. A többlet víz, több és jobb minőségű fűtermést is jelenthet a terület kaszálóin és legelőin.

 



Az Ágota-pusztán található, a vízvisszatartás szempontjából releváns műtárgyak és csatornák
(forrás: HNPI)

 

A területen jelenleg vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkező csatornák üzemelője a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban TIVIZIG), a termőföld a Magyar Állam tulajdonában van, amelyet földhasználók a HNPI-vel kötött érvényes haszonbérleti szerzős alapján hasznosítják, így a tervezett vízvisszatartás szempontjából ellenérdekelt fél tulajdonképpen nincs jelen a területen. A TIVIZIG szakembereivel történt egyeztetések után 2019-ben született meg a HNPI és a TIVIZIG között az az együttműködési megállapodás, amely alapján a területen található, a TIVIZIG kezelésben lévő csatornák műtárgyainak segítségével a védett területen elsősorban irányított vízvisszatartás, másodsorban, amennyiben szükséges vízkormányzás valósulhat meg.

 



A műtárgyak zsiliptábláit a TIVIZIG szakemberei kezelik
(fénykép: Hoffmann Károly)

 

Az együttműködés létrejötte után először az érintett műtárgyakban a hiányzó betétpallók behelyezése történt meg, amelyekkel a kívánt vízmennyiség tartható vissza a csatornákban, így csökkentve azok vízelvezető hatását a környékbeli területekről. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy a műtárgyak betétpallózásakor a szivárgás mentesség biztosítását a hagyományos módszer alkalmazásával, azaz szalmával kevert marhatrágya a betétpallók közé történő tömörítésével végeztük. A szalma és a marhatrágyában található kisebb-nagyobb növényi részek minden rést kitöltenek a betétpallók között, így biztosítva az átjárhatatlanságot a víz számára. A betétpallózás hatására a műtárgyak környékén, a csatornákban ugyan tovább megmaradt a víz, azonban a 2019-ben és 2020-ban tapasztalt száraz, csapadékhiányos időjárás következtében a vizes élőhelyek már nyár elejére, idő előtt kiszáradtak. A további vízvesztés megakadályozása érdekében a terület legdélebbi pontján található műtárgy is lezárásra került.

 

  

A betétpallók behelyezése után a víz számára teljes szivárgás mentességet szalmával kevert marhatrágya a betétpallók közé történő tömörítésével érjük el
(fényképek: Hoffmann Károly, Gyömbér Zsolt)

 



A vízvisszatartás jól látható eredménye a műtárgyban
(fénykép: Hoffmann Károly)

 



Vízzel telt csatorna a műtárgyak zárása után
(fénykép: Hoffmann Károly)

 

2021. január első napjaiban a terület legdélebbi pontján korábban lezárásra került műtárgy alvizén azonban magasabb vízszint volt megfigyelhető, mint a felvizen. Ez lehetőséget nyitott arra, hogy megvalósuljon az első tényleges, természetvédelmi célú vízkormányzás a területen. A HNPI és a TIVIZIG szakemberei megvizsgálva a körülményeket arra jutottak, hogy lehetőség van a műtárgy megnyitásával vizet engedni az Ágota-pusztát behálózó csatorna-rendszerbe. A műtárgy zsiliptáblája mintegy 5 napon keresztül nyitott állapotban volt, amely eredményeképpen a műtárgy felvizén a korábbihoz képest mintegy 46 centiméterrel magasabb vízszint alakult ki és a csatornákban is szemmel láthatóan megnövekedett a vízmennyiség. A vízkormányzással nem csak az Ágota-pusztai vizes élőhelyek és gyepek vízháztartását sikerült javítani, hanem a környező területek belvizesedését is sikerült lassítani, illetve sikerült a belvíz befogadókat némileg tehermentesíteni, hiszen a korábbi évek hasonló időszakában általában szivattyúzás segítségével juttatták a vízfelesleget a Hortobágy-Berettyó csatornába.

 

 

A vízkormányzás eredménye a terület legdélebbi műtárgyánál
(fényképek: Hoffmann Károly)

 

Szakembereink bíznak benne, hogy amennyiben szükséges, úgy a jövőben további vízkormányzási beavatkozásokra is lehetőség lesz. A TIVIZIG szakembereivel közös célunk, hogy a területen a vízmozgásokat és a csatornákban, műtárgyak közelében tapasztalható vízszinteket nyomon kövessük, a terület vízháztartásának javítása érdekében minél több tapasztalatot összegyűjtve, a lehetséges vízkormányzási lépéseket a megfelelő időben megtegyük. Ezen tevékenységekkel remélhetőleg hosszú távon is javítható többek között a mezőgazdasági vízmérleg, kedvezőbb mikroklimatikus körülményeket teremthetünk, jobb minőségű és nagyobb mennyiségű fűszéna termés várható, javul a talajok vízellátottsága és hozzájárulhatunk a víz tájban történő megőrzéséhez.

 



Vízzel telt ér Ágota-pusztán
(fénykép: Hoffmann Károly)

 

Készítette:

Hoffmann Károly
Természetvédelmi Őrszolgálat, Nagykunság Tájegység és

Bereczki Csaba
ökológiai szakreferens, Természetmegőrzési Osztály

 

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ