
Tel.: (06 30) 239-5543 |
A természetvédelmi tájegység közigazgatásilag Hajdú-Bihar megye déli felén fekszik. Földrajzilag több kistájat is érint: a Bihari-sík vagy Kiskalota, a Berettyó-Kálló köze, az egykori Berettyó- és Körösök Sárrétje, mint a Nagy- és Kis- Sárrét, (északi rész), de benyúlik a Dél-Hajdúhátság és egy kicsiny részen az Érmelléki löszös hát is.
A tájegység 46 település közigazgatási határát fedi le.
Ártánd | Darvas | Konyár | Sárrétudvari |
Bakonszeg | Derecske | Körösszakál | Szentpéterszeg |
Báránd | Esztár | Körösszegapáti | Szerep |
Bedő | Földes | Magyarhomorog | Tépe |
Berekböszörmény | Furta | Mezőpeterd | Tetétlen |
Berettyóújfalu | Gáborján | Mezősas | Told |
Bihardancsháza | Hajdúszoboszló (dél) | Nagykereki | Újiráz |
Biharkeresztes | Hajdúszovát | Nagyrábé | Váncsod |
Biharnagybajom | Hencida | Pocsaj | Vekerd |
Bihartorda | Kaba | Püspökladány (dél) | Zsáka |
Bojt | Kismarja | Sáp | |
Csökmő | Komádi | Sáránd |
Igen nagy területen fekvő és jellemzően mozaikos elrendeződésű, különböző védettségi szintű területek alkotják.
A rendeletben kihirdetett országos jelentőségű védett természeti területek a következők:
Rendkívül nagy kiterjedésűek az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű (Natura-2000) területek:
Nagy számban találhatók az 1996. évi LIII. törvény erejénél fogva védett (ex-lege) kunhalmok, szikes tavak, földvárak és néhány láp is.
Hencidai Csere-erdő
Bihari legelő
A konyári Kerek-szík
A pocsaji Leányvár
A tájvédelmi körzet létesítéséről szóló rendelet szerint: „A védetté nyilvánítás célja a Körös-vidék részét képező sajátos természeti, táji és kulturális arculattal rendelkező kistáj értékeinek védelme. A terület földtani, hidrológiai értékei, az ősgyepek és az egykori természetes erdővegetáció maradványai változatos fajösszetételű növény- és állatvilág fennmaradását tették lehetővé. Különösen értékes a terület nemzetközi jelentőségű túzokállománya. A tájegység régészeti, kultúrtörténeti és néprajzi értékei ugyancsak megőrzésre és védelemre érdemesek.”
Az az egykori mocsárvilág megszűnte (lecsapolások, belvízmentesítések) után a legjellemzőbb élőhelyek a természetközeli állapotban megmaradt szikes gyepek, időszakos vízállások, nedves rétek, kisebb mocsárrétek lettek. A nagy kiterjedésű szikes legelőkön hagyományos legeltetéses állattartás és kaszálás folyik. Akad még néhány kisebb kiterjedésű, de természetes növényzetű erdőfolt is (sziki tölgyes, tölgy- kőris-szil ligeterdő). A gyepek közzé ékelődő löszhátakon ma már uralkodó a szántóföldi gazdálkodás szerepe. Vizes élőhelyekként ki kell emelni a Sebes-Körös magyarországi felső szakaszát, a Berettyót, az Ér csatornát és a Kállót, és még néhány jelentősebb vízfolyást melyek igen értékes és ritka fajok tömeges élőhelyei. Jelentősek még a belvízi vésztározók, nagyobb mocsarak, szikes tavak, élőhelyrekonstrukciók során helyreállított területek. Az egyéb vizes élőhelyek a lecsapoló csatornák miatt jellemzően hamar kiszáradnak.
A tájegység botanikai jelentőségét a mocsarak és száraz szikesek találkozása határozza meg. Nem elhanyagolható a kisebb löszfoltok és a természetes állapotú erdők aljnövényzete sem. Helyenként a hegyek közelsége is meghatározó. Egyes területeken (Pocsaji-láp, Hencidai Csere-erdő) rendkívüli fajgazdagság tapasztalható. Igen értékesek a jellemzően szikesekhez kötődő növényfajok jelentős állományai.
Kornistárnics
Magyar zergevirág
A változatos, mozaikos táj, kedvez az értékes rovar- és hüllőpopulációk fennmaradásának is. A kutatások még nem elégségesek, de rendszeresen új fajok kerülnek elő.
Egyes vízterekben a mocsári teknős és a lápi póc állománya kiemelendő a vöröshasú unka mellett.
Az agrárterületek közzé ékelődő nagy kiterjedésű gyepekhez köthető a térség nemzetközi viszonylatban is nagyon jelentős túzok és ragadozómadár állománya. A vízimadarak szempontjából költő-, szaporodó helyekként néhány nagyobb kiterjedésű, de már emberi közreműködéssel kialakított terület (vésztározók, élőhelyrehabilitációk) szerepelnek. Ősszel és tavasszal rendkívül nagy faj- és egyedszámban láthatók a vonuló fajok. A tájegység, két jelentős vízimadár gyülekezőhely a Hortobágy és Biharugra között fekszik.
Dürgő túzokkakas
Az emlősök közül a legeltetett gyepekhez köthető ürge és pusztai görény érdemel kiemelt figyelmet.
A Érmelléki löszplató szélén a terület földtani értékei és őslénytani anyaga is nemzetközi jelentőségűek.
A tájegység tehát jelentős természeti értéket őriz. A magyarországi jogszabályok által védett, vagy fokozottan védett, illetve értékes, kímélendő fajok mellett az Európai Unióban jelentős, úgynevezett jelölő fajok állománya is kimagasló. A szikesekhez köthető élőhelyek is kiemelt értéket képviselnek.
E területen 5 természetvédelmi őr teljesít szolgálatot, településhatárokhoz igazodó őrkerületekre osztva működési területét.
A természetvédelem és ezen belül a tájegység természetvédelmi őreinek legfontosabb feladata az élőhelyek és a természeti értékek megóvása, a területek természetvédelmi kezelésének biztosítása, helyreállítása, a régészeti lelőhelyek felügyeleti ellenőrzése és a hagyományos gazdálkodási módok ösztönzése. Feladatuk az érintett nagyszámú önkormányzattal, rendőrséggel, társhatóságokkal, vadgazdálkodókkal, helyi gazdálkodókkal és egyéb szervezettekkel való kapcsolattartás, együttműködés a hatósági ügyekben való részvétel is. Az őrszolgálat részt vesz a tájegységben zajló oktatási, kutatási, szemléletformálási tevékenységekben.
Halfaunisztikai felmérés a Berettyón
Fészekodúk kihelyezése
Legeltetés és szárzúzás
Lefoglalt hóvirágok Ártándon
Iskolai terepgyakorlat, Andaháza
Fajismeret
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
01 | ||||||
02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 |
09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 |
Múzeumok, kiállítások, látnivalók
Szállás, étkezés
Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek
Fejlesztések, projektek
Turista információ
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
4024 Debrecen, Sumen u. 2.
Telefon: +36 52 529 920
Mobil: +36 30 383 1612
Fax: +36 52 529 940
E-mail: hnp@hnp.hu