Dr. Dévai Görgy (elnök)
Dr. Aradi Csaba
Dr. Nagy János
Dr. Dám László
Rakonczay Zoltán
Sándor István (állandó meghívott)
Gyarmathy István (titkár)

Dr. Dévai György

Legmagasabb iskolai végzettség (egyetem, kar, szak, oklev. száma): Kossuth Lajos Tudományegyetem, Természettudományi Kar, biológia-földrajz szakos középiskolai tanár, 131/1965.
Munkahely neve és címe: Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Biológiai és Ökológiai Intézet, Hidrobiológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.
Beosztás: professor emeritus
Publikációk: 283
Előadások: 226
Független hivatkozások száma: 806
A Debreceni Egyetem, ill. jogelődje, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi és Technológiai Karán dolgoztam 1965-től, először az Állattani és Embertani Tanszéken, majd az Ökológiai Tanszéken, 2003-tól 2006-ban történt nyugdíjba vonulásomig pedig a Hidrobiológiai Tanszéken. Jelenleg professor emeritusként a Debreceni Egyetemen akkreditált Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola Hidrobiológia Programjának vezetője vagyok, s továbbra is részt veszek a Hidrobiológiai Tanszék oktató- és kutatómunkájában. Alapítója vagyok a Hidrobiológiai Tanszéknek, s aktív részt vállaltam a Hidrobiológus mesterképzési szak (MSc) létesítésében és indításában. Kitüntetéses egyetemi doktori címet („rerum naturae sub auspiciis rei publicae popularis” 1971-ben, kandidátusi fokozatot 1976-ban MTa doktora címet 1999-ben szereztem, 2001-ben habilitáltam. Oktatóként, ill. szak- és diplomadolgozati témavezetőként részt veszek a Biológia Bsc, a Környezettan BSc, a Biológus MSc, a Környezettan MSc és a Hidrobiológus MSc képzési programjaiban.
Szakmai munkám három témakörrel kapcsolatos. Fő kutatási területem 1962-től folyamatosan a szitakötők (Odonata) és az árvaszúnyogok (Diptera: Chironomidae) taxonómiájának, ill. chorológiai, fenológiai, populációdinamikai, taxocönológiai, etológiai és ökológiai sajátosságainak tanulmányozása. 1966-tól nagyon intenzíven foglakozom a kontinentális vízterek tipológiájának kidolgozásával és biológiai vízminőségük tanulmányozásával, különös tekintettel a magyarországi vízkészletek szennyeződésének, vízminőség-védelmének és vízminőség-szabályozásának vizsgálatára és prognosztizálására. 1984-től a globális és a vízi kénforgalom sajátosságainak a kutatásába is bekapcsolódtam, különös tekintettel a mély és a sekély vizek biogeokémiai ciklusában mutatkozó különbségek feltárására, ill. a vízminőség alakításában játszott szerepének tisztázására. Mindegyik témakörben komoly nemzetközi kapcsolatokat építettem ki, s mintegy 35 jelentős pályázatnak voltam a témavezetője.
Számos fontos testületben (MTA, OTKA, MAB, OKT, MÖTE) végeztem, ill. végzek szakmai közéleti tevékenységet, jelenleg a Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottságának és a Hortobágyi Nemzeti Park Tanácsának az elnöke, ill. az Acta biologica debrecina Supplementum oeocologica hungarica és a Studia odonatologica hungarica folyóirat főszerkesztője vagyok.

Dr. Aradi Csaba

Legmagasabb iskolai végzettség: Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kar, biológia-kémia szakos középiskolai tanár
Munkahelye: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága: Debrecen Sumen u. 2.
Beosztása: szakmai főtanácsadó
Publikációk: megközelítőleg 200

Munkahelyek:

1969 - 1975 - tanársegéd Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen
1975 – 1984 - természetvédelmi, ökológiai felügyelő Hortobágyi Nemzeti Park
1984 – 1988 - igazgató Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal
Észak-alföldi Felügyelőség
1988 – 1989 - igazgató helyettes Tiszántúli Környezetvédelmi Vízügyi Igazgatóság
1988 – 2000 - igazgató Hortobágyi Nemzeti Park
2000 – 2002 - főosztályvezető Környezetvédelmi Minisztérium (Ökológiai Koordinációs Iroda)
2002 – 2005 - igazgató Hortobágyi Nemzeti Park
2005 - szakmai főtanácsadó Hortobágyi Nemzeti Park

Szakmai pályafutás:

Korai szakmai érdeklődésem a madártanhoz kötődött, 1962-ben a Magyar Madártani Intézet külső munkatársai közé fogadott. Egyetemi oktatóként az ökológia és etológia határterületi kérdéseivel és a természetvédelmi kezelés ökológiai alapjaival foglalkoztam. A hortobágyi tájléptékű rehabilitációs munkák elindítását, a modern ökológiai ismeretek gyakorlati alkalmazását tartottam legfontosabb feladatomnak. Több felsőoktatási intézmény környezet- és természetvédelem oktató munkájában részt veszek. Az utóbbi években a természetvédelmi kezelés ökológiai alapelveinek kidolgozásával, és a természetes diszturbancia folyamatok természetvédelmi szerepének vizsgálatával és gyakorlati jelentőségével foglalkozok.

Szakmai és társadalmi szervezetek:

MTA Debreceni Akadémiai Bizottság Természetvédelmi Munkabizottsága
Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottságának tagja
Hortobágyi Nemzeti Park Tanács tagja
Hortobágyi Természetvédelmi Egyesület elnöke
Magyar Madártani Egyesület alapító és örökös tagja
KLTE címzetes egyetemi docense 1992
Debreceni Agrártudományi Egyetem tiszteletbeli docense 1997
Gödöllő Szent István Egyetem – „cimzetes egyetemi docens” 2005
Agrárgazdasági Igazságügyi Szakértői Testület tagja 2007

Dr. Nagy János

Legmagasabb iskolai végzettség: Debreceni Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar, okl. agrármérnök, 9/1975.
Munkahely neve és címe: Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Földhasznosítási, Műszaki és Területfejlesztési Intézet, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138.
Beosztás: egyetemi tanár, centrumelnök
Publikációk: 338
Független hivatkozások száma: 775

1975-ben végeztem az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán, Debrecenben. Tanulmányaim befejeztével az egyetem Növénytermesztéstani Tanszékén kezdtem dolgozni. Kandidátusi disszertációmat 1986-ban védtem meg. 1995-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem Tanácsa oktató és tudományos munkám eredményei alapján a mezőgazdaság tudomány területén habilitált doktorrá nyilvánított. 1996-ban neveztek ki egyetemi tanárnak. Doktori értekezésemet 1997-ben védtem meg. 1998-tól vezetem a MTA-DE Földművelési és Területfejlesztési Kutatócsoportot. A kutatócsoport együttműködése példa értékű az MTA Regionális Kutatások Központjával és annak debreceni osztályával.
Debreceni Agrártudományi Centrum létrehozásának kezdeményezője és első elnöke (2000─2004), a Debreceni Egyetem rektorhelyettese (2003─2004), rektora (2004─2007) voltam. Jelenleg az Agrár- és Műszaki Tudományok Centrumának elnöke és a Földhasznosítási, Műszaki és Területfejlesztési Intézet intézetigazgató egyetemi tanára vagyok.
Kutatási pályám eddigi több mint három évtizede alatt vizsgáltam a kukorica gyökér- és zöldtömeg képzés arányát a környezeti tényezők változásaitól függően, valamint a tápanyag és vízellátás hatását a kukoricahibridek termésére. E témakörben kiemelt jelentőséget kapott a kukoricahibridek megbízható összehasonlítását szolgáló mérőszámok, különösképpen a hibridek természetes tápanyaghasznosító képességének, öntözővíz- és műtrágyareakciójának meghatározása. Az eredmények alapján számszerűsítettük a műtrágyázás, öntözés, növényszám és a talajművelés hatását a termés mennyiségére. Hibridspecifikus termesztéstechnológiát dolgoztunk ki. Jelenleg a kukorica széles körű, újszerű ipari, energetikai felhasználásának kutatásán, fejlesztésén dolgozunk.
2000-től irányítom a "Kerpely Kálmán" Doktori Iskolát, melyet a MAB 2009-ben növénytermesztési és kertészeti tudományok területére újabb öt évre, és új tudományágban a regionális tudományágban akkreditálta. Vezetésemmel 15 fő szerzett doktori fokozatot. Jelenleg témavezetőként 3 fő nappali, 1 határontúli, 1 fő külföldi PhD hallgató tudományos képzését irányítom.
Nyolc éve tevékenykedem a MTA Agrártudományok Osztálya Növénytermesztési Bizottságának elnökhelyetteseként és 2009-től elnökeként. Tudományszervező tevékenységet látok el az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság tagjaként és a MAE Hajdú-Bihar megyei szervezetének elnökeként. Tagja vagyok az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanácsnak, a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottságnak, továbbá elnöke a Biológiai és Agrártudományi Albizottságnak. 2007-től a Magyar Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnöki tisztségét látom el.
Külső tagja vagyok az Ukrán Tudományos Akadémiának. Részt veszek az International Soil Tillage Research Organization munkájában.
Kutatási eredményeimet folyamatosan publikálom. Eddig 338 tudományos közleményem jelent meg, ebből 117 angol nyelven. Szerzője vagyok a „Kukoricatermesztés” c. könyvnek, amelyet mind az oktatók, a kutatók, az egyetemi és PhD hallgatók, mind a mezőgazdasági szakemberek és a szaktanácsadással foglalkozók eredményesen használhatnak munkájuk során.
2006-tól a Növénytermelés c. tudományos folyóirat főszerkesztője vagyok.
A gyakorlatban is alkalmazott eredményes kutatási tevékenységért Széchényi-díjban részesültem (2006). Az Aradi Egyetem (2002), a Nagyváradi Egyetem (2005) és a Kaposvári Egyetem (2009) „honoris causa” doktorává fogadott. További elismeréseim: Nívódíjat kaptam 1983-ban tudományos munkáért és 1995-ben egyetemi tankönyvért. Arany Sándor-díjjal (1997), Széchenyi Professzori Ösztöndíjjal (1997) és Szent-Györgyi Albert-díjjal (2001) ismerték el munkámat. A Miskolci Egyetem az észak-kelet magyarországi felsőoktatási együttműködésért „Signum Aureum Universitatis” kitüntetést (2003), a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja tudományos tevékenységért a „Tudomány Mécsese”, kitüntetést adományozta részemre (2004). Hajdúböszörmény Önkormányzata Díszpolgárává fogadott (2005), a kutatási eredmények gyakorlati hasznosításának magas arányáért Oxfordban a Debreceni Egyetem nevében Socrates-díjat (2006) vehettem át. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Kukoricatermesztés című könyvem 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia nívódíját kapta. Az Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértő Bizottság 2008-ban nívódíjban részesítette a Mezőgazda Kiadó által megjelentetett Földművelés és földhasználat című tankönyvünket. A Gabonakutató Kft. Tudományos Tanácsa a magyar növénytermesztés és nemesítés fejlesztéséért Baross László emlékérmet adományozott (2009). Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kuratóriuma több évtizedes kimagasló felsőoktatási tevékenységéért Pázmány Péter felsőoktatási díjban (2010) és a Magyar Mérnöki Kamara kimagasló oktatói teljesítményért Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért díjban részesített (2010).

Dr. Dám László

Legmagasabb iskolai végzettség: Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, magyar szakos középiskolai tanár és etnográfus
Munkahelyek:
Kossuth Lajos Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Néprajzi Tanszék (1968-1984),
Bárthori István Múzeum, Nyírbátor (1984-2003),
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza (2003-2008).
Nyugdíjas megyei múzeumigazgató (2008-).
Publikációk: 216 (önálló kötet 6, tudományos közlemény 128, publicisztika 82).

1968-ban végeztem a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar néprajz szakán. Egyetemi oktatóként előadásokat tartottam és gyakorlatokat vezettem a magyar etnográfia, a társadalomnéprajz és az ethologia témaköreiből. Kapcsolatom az egyetemmel később sem szűnt meg, mind a mai napig tartok főkollégiumokat a magyar paraszti gazdálkodás, a településnéprajz, a népi építészet, a társadalomnéprajz valamint a néprajzi muzeológia és múzeumi közművelődés témaköreiből.
1984-ben kaptam kinevezést a Báthori István Múzeum igazgatói munkakörébe, ahol az első szakmai feladatom a múzeum (sajnos még ma is álló) új állandó kiállítása szakmai koncepciójának kidolgozása és a kiállítás megvalósítása. Muzeológusként sok időszaki kiállítást szerveztem különböző szakágakban (képzőművészet, történelem, régészet, néprajz, helytörténet), melyek közül a legjelentősebbek: a „Magyar tájak népművészete” sorozat valamint a Néprajzi Múzeummal közösen rendezett „Barokk a magyar népművészetben” és „A magyar cigányság élete és kultúrája a XX. századbab” c. tárlatok. Szerkesztettem és részben írtam intézmény kiadványait, konfernciákat szerveztem Nyírbátor és a Báthory csalás történetéről stb. Megindítottam a múzeum gyűjteményeinek revízióját és a számítógépes nyilvántartási rendszer bevezetésének szakmai előkészítését. A múzeum korábbi kiadványai mellett két új periodikát indítottam el: Folia Historica et Ethnographica és a Nyírbátori Füzetek címmel.
A Jósa András Megyei Múzeum igazgatójaként végzett munkám legfontosabb momentumai: A múzeum erősen leromlott épületének rekonstrukciója és modernizálása; a megyei múzeum új álladó kiállításaink megszervezése (régészet, néprajz, képzőművészet, aranykincsek); a vásárosnaményi Beregi Múzeum áttelepítése a romjaiból teljesen helyreállított Tomcsányi-kastélyba ; új múzeum alapítása a Kállay Gyűjtemény elhelyezésére.
Tudományos munkámat elsősorban a népi építészet kutatása tárgykörében végeztem. Míg kutatói pályám első szakaszában mindenek előtt a magyar népi építészeti kultúra táji tagoltságának kérdéseit vizsgáltam, addig az utóbbi két évtizedben elsősorban a Kárpát-medence nagy kulturális régióinak és az építészeti kultúra történeti alakulásának bemutatására törekedtem. A táji tagoltság vizsgálata során önálló munkákat és tanulmányokat írtam a Sárrét és a Bihari síkság mellett a Hajdúság, a Hortobágy, a Nyírség, a Szatmár-beregi síkság, s Zempléni hegység és a gömöri magyarság népi építészetéről, és paraszti gazdálkodásáról. Mindig fontosnak tekintettem a határainkon túl élő magyarság népi kultúrájának vizsgálatát. Ennek keretében folytatta összességében több évet kitevő terepmunkát a történeti Nógrád, Gömör, Abaúj, Torna, Zemplén, Ung, Bereg, Máramaros,Szatmár és Bihar megyék magyar falvaiban.
Tudományos publikációim mellett oktatómunkámmal összefüggésben több egyetemi jegyzetet és oktatási segédanyagot is készítettem különböző témakörökből, melyek közül a magyar népi építészetről és a magyar paraszti állattartás-pásztorkodásról írottakat tartom a legfontosabbaknak.

Rakonczay Zoltán

Született 1929-ben egy abaúj megyei kisközségben. A Miskolci Királyi Katolikus Fráter György Gimnázium elvégzése után érettségi vizsgát tett, miután állami ösztöndíjjal Brassóba került. Itt 1954-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett, a - mai nevén - Universitatea Tansilvanica Din Brasov egyetem erdészeti fakultásán. Anyanyelvén kívül románul és spanyolul beszél.

Magyarországra történt visszatérése után 18 esztendőn át különböző beosztásokban az államerdészetnél szolgált, közben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen külkereskedelmi mérnök-közgazdász oklevelet szerzett. A Minisztertanács 1972-ben kinevezte az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökévé. Ezen időponttól kezdve az átszervezések következtében két évtizeden át elnöki, államtitkári, államtitkár-helyettesi, miniszterhelyettesi és végül miniszteri biztosi beosztásokban irányította a természetvédelmet. Irányításával kidolgozták a természetvédelem távlati fejlesztési tervét, melynek értelmében öt nemzeti parkot, 45 tájvédelmi körzetet és mintegy 150 természetvédelmi területet kívántak létrehozni. A nemzeti parkok közül az első hármat (a hortobágyit, a kiskunságit és a bükkit) ő maga alapította. Létrejött továbbá 36 tájvédelmi körzet és 142 természetvédelmi terület. A jelenleg kiemelt védelem alatt álló területek közül 552 ezer ha (68 %) az ő hivatali ideje alatt került természetvédelmi oltalom alá. Az országot tíz körzetre osztva kialakították a természetvédelem regionális szervezetét és irányításával 93 ezer ha védett terület került állami tulajdonba és a nemzeti park igazgatóságok kezelésébe.

Közel háromszáz szakmai és ismeretterjesztő írásának egy negyede erdészeti, 30 %-a környezetvédelmi 45 %-a pedig természetvédelmi tárgyú. Közülük egyenlő arányban szerző, társszerző ill. szerkesztő. Legjelentősebb könyvei: Természetvédelem egyetemi tankönyv (1989, 2002), Környezetvédelem egyetemi tankönyv (2004), A természetvédelem története Magyarországon (2009).

Jelentősebb társadalmi tisztségei: Országos Erdészeti Egyesület - alelnök, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület - tiszteletbeli elnök, Magyar Természetbarát szövetség – elnök. Számos kitüntetése közül a természetvédelemért odaítéltek: Osztrák természetvédelmi díj (1978), Pro Natura díj (1993), Tankönyv-nívódíj (1996), Magyar Köztársaság érdemérem középkeresztje (2003), Nyugat-Magyarországi Egyetemi Emlékérem.

Mint a Hortobágyi Nemzeti Park megalapítóját felkérték, hogy 2006 és 2008 között lássa el a Hortobágyi Nemzeti Park Tanácsa elnöki tisztségét.

Sándor István

1966. június 19-én születtem Debrecenben.
Középiskolai tanulmányaimat a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban végeztem. Biológus diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szereztem.
A HNP Igazgatóságon 1990. augusztusában kezdtem el dolgozni. Első beosztásom természetvédelmi őr volt, később őrszolgálat vezetővé, majd természetvédelmi felügyelővé léptem elő. 1994-ben természetvédelmi ökológus szakképesítést szereztem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen.
1995-től a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.-nál dolgoztam, először a Kht. turisztikai fejlesztési terveinek kidolgozásával, később a Társaság és a nemzeti park közötti napi munkakapcsolat és közös fejlesztési tervek kialakításával foglalkoztam.
1998-ban természetvédelmi igazgatóhelyettessé neveztek ki, feladatom a Társaság természetvédelmi stratégiájának, fejlesztési terveinek kidolgozása, megvalósítása, idegenforgalmi üzletágának (Pásztormúzeum, Pusztai Állatpark, Mátai Ménes, Tourinform Iroda, Öregtavi Vendégház) vezetése, a HNP-vel való napi kapcsolattartás révén, a társaság természetvédelmi tevékenységének irányítása volt.
Ezen munkámmal összefüggésben nyilvánvalóvá vált, hogy a Társaság, illetve a HNP Igazgatóság között egyre szorosabb napi szintű munkakapcsolat kiépítése szükséges.
2004. december 1-től a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatóhelyetteseként dolgoztam, ahol feladatom a nemzeti park hortobágyi tájegységének, a vagyonkezelési osztálynak, az idegenforgalmi osztálynak, valamint az ún. „nagyprojekteknek” (LIFE, ROP, KIOP) a felügyelete volt.
2005 szeptember 1-től vagyok a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója.

Néhány fontosabb fejlesztés, amelynek tervezésében és végrehajtásában szerepet vállaltam:
A Górés-tanyai madár rehabilitációs telep alapítása 1991-ben
Tourinform Hortobágy Iroda alapítása 1997-ben
Pentezug - Itt az utóbbi években egyéb természetvédelmi hatásokon túl létrejött a kipusztulástól fenyegetett Przewalski- vadló – egyetlen, emberi beavatkozástól mentes európai populációja, amely egyúttal a faj legjelentősebb Ázsián kívüli állománya.
Pusztai Állatpark – őshonos magyar háziállatfajtáink tematikus bemutatójának létrehozása.
A Hortobágyi Kht. legeltetési stratégiájának kidolgozása
A Hortobágyi Kht. bio-programjának nemzetközi kiállításokon való képviselete
A HNP Igazgatóság Tisza-tavi ökoturisztikai fejlesztéseinek megalapozása, tervezése, kivitelezése, a Tisza tavi Ökocentrum terveinek elkészítése
A HNP Igazgatóság természetvédelmi, ökoturisztikai fejlesztései: LIFE NATURE, KEOP, ROP projektek.

Biológusként az utóbbi években elsősorban a füves élőhelyek természetvédelmi kezelésének gyakorlati kérdéseivel foglalkozom.
Az állami természetvédelemben vállalt feladataim mellett részt vettem a természetvédelem társadalmi szervezeteinek, így 1997-től a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, 2001-től pedig a Hortobágy Természetvédelmi Közalapítvány munkájában is.
1979. óta vagyok tagja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, ahol jelenleg a Ragadozó-madár Védelmi Szakosztály vezetőségének tagja vagyok. A 2004-ben megjelent „Hortobágy madárvilága” című kézikönyvben néhány fajt szerzőként jegyzek.

Nemzetközi programokban vállalt tisztségeim

EEP Przewalski vadló Taxon Advisor Group térségi referens
VFA Heck-marha Tenyésztők Egyesületének vezetőségi tanácsadója

Egyéb tisztségeim:
Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. Felügyelő Bizottságának tagja (2005-től)
Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács Környezetvédelmi és Energetikai Tanácsának tagja (2007-től)
Észak-alföldi Regionális Idegenforgalmi Bizottság tagja (2007-től)

Gyarmathy István

1960. november 1-jén születtem Debrecenben.
A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban érettségiztem, egyetemi tanulmányaimat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végeztem. 1986-ban történelem tanári, 1988-ban biológia tanári, 1994-ben posztgraduálisan természetvédelmi ökológusi diplomát szereztem. Angol nyelvből középfokú nyelvvizsgával rendelkezem.

1987. nov. 1-je óta a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságán dolgozom. Munkaköreim az alábbiak voltak: természetvédelmi őr, 1988. júniusától a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet vezetője, majd a Hajdúság-Dél-Nyírség Természetvédelmi Tájegység vezetője, 2000. április és 2002. január között az intézmény igazgatója, azóta általános igazgatóhelyettes.

1990 és 1994 között önkormányzati képviselő voltam, s Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Környezetvédelmi és Városfejlesztési Bizottságát vezettem, mint a bizottság elnöke. Ebben a minőségemben számos új környezetvédelmi programot és több helyi védett természeti terület létrehozását kezdeményeztem.

Aktív tevékenységet fejtek ki a környezetvédő társadalmi szervezetekben. Alapítója és titkára vagyok a Dél-Nyírség Bihari Tájvédelmi és Kulturális Értékőrző Egyesületnek. Elnöke vagyok a Bihar Természetvédelmi Közalapítványnak és alelnöke a Magnitúdó Csillagászati Egyesületnek.

Tagja vagyok a Nemzetközi Természetvédelmi Unió /IUCN/ Nemzeti Parkok és Védett Területek Munkabizottságának /WCPA/ és a Dark-sky Advisor Group-nak. Tagja vagyok a Debreceni Akadémiai Bizottság Terresztris Ökológiai Munkabizottságának. 2003 óta óraadóként biológiát és ökológiát tanítok a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán. Szakértőként környezeti hatásvizsgálatok, tájrendezési tervek készítésében veszek részt.

Több hosszabb külföldi tanulmányúton szereztem tapasztalatot a természetvédelem nemzetközi gyakorlatáról (USA, Anglia). A fentieken kívül számos konferencián és workshopon vettem részt hazánkban és külföldön (Hollandia, Németország, Franciaország, Olaszország, Észtország, Spanyolország), több esetben eladóként (pl.: IUCN konferencia Rügen szigetén, Eurosite Fire management workshop Barcelonában, Stalight Konferencia La Palma, stb.), s ezek alkalmával több külföldi nemzeti parkot és védett területet tekinthettem meg, megismerkedhettem munkájukkal.

Kezdeményezésemre tartották meg 2004-ben az első fényszennyezéssel foglalkozó konferenciát Debrecenben. Magyarországot én képviseltem több nemzetközi konferencián (2007 La Palma, 2008 Bécs, 2009 Lastovo). Részt veszek a fényszennyezéssel kapcsolatos törvényi szabályozás előkészítésében és a zselici valamint hortobágyi „Csillagoségbolt parkok” létrehozásában. Az International Dark Sky Association felkérésére részt veszek a csillagoségbolt parkokkal kapcsolatos nemzetközi szabályozás előkészítésében.

Számos, elsősorban a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos publikációm jelent meg helyi és országos lapokban (többek között Hajdú-Bihari Napló, Természet Világa, Élet és tudomány, Természetbúvár, Országépítő, egyéb kiadványokban, könyvekben (pl.: Dél-nyírségi erdőspuszták című Daru füzet, Élő táj 1-2 című Tanulmánykötetek), illetve több szerkesztésében magam is részt vettem (pl.: Dombok, halmok, kurgánok, A ragadozó madarak oltalmáért, Mit tegyek a földemen a természet védelme érdekében, stb.).

1999. április 22-én a Környezetvédelmi Miniszter addigi munkámat Pro-Natura emlékplakettel ismerte el.