Hortobágyi Pásztormúzeum
4071 Hortobágy, Petőfi tér 1.
Tel.: 06/52 369-040

A Pásztormúzeum a 19-20. század fordulóján Hortobágyra jellemző pásztoréletet mutatja be. A kiállítás élethű bábukkal, élőképekkel, vetítésekkel, hanganyagokkal hozza "megérinthető" közelségbe ezt a letűnt világot. A múzeum épülete eredetileg szekérállásként funkcionált, ahol megpihentek a pusztán átutazók és a vásárokra érkezők.

Látogatható:

március 15.-31., november: 10.00 - 14.00
április, október: 10.00 - 16.00
május, június, szeptember: 9.00 - 17.00
július, augusztus: 9.00 - 18.00
december 1. - március 14.: zárva

Ünnepnapok nyitvatartási rendje:

március 30.-április 1.: 10.00-16.00
november 1.: zárva

Megközelítés: Hortobágy falu központjában, a 33-as út mentén, a Hortobágyi csárdával szemben.

Belépődíj:
teljes árú: 600 Ft/fő
diák, nyugdíjas: 400 Ft/fő
óvodás csoport: 100 Ft/fő
családi: 1600 Ft/család

A belépőjeggyel a Körszín, a Hortobágyi csárda és a Kadarcsi csárda kiállításai is látogathatók.

Körszín kézműves kiállítás és vásár
4071 Hortobágy, Petőfi tér
Tel: 06/52 369-025, Tel/Fax: 06/52 589-321

Az épületben berendezett kiállítást a Hortobágyra jellemző kézműves mesterségek élőképszerű megjelenítése teszi egyedülállóvá. Megtalálható itt a szíjgyártó, fazekas, csizmadia, kovács, kalapos, mézeskalács készítő, valamint bognár mesterek műhelyének korhűen (XIX.–XX. századforduló) berendezett mása.

A Körszínben különböző mesterségek képviselői által készített termékek is megvásárolhatók.

A Körszín előtt találjuk a Világörökségi Diploma átadásának emlékére emelt faragott kőoszlopot.

Megközelítés: Hortobágy falu központjában, a Pásztormúzeum mellett.

Belépődíj:
teljes árú: 200 Ft/fő
diák, nyugdíjas: 100 Ft/fő
óvodás csoport: 50 Ft/fő

A Pásztormúzeumban vásárolt közös belépőjeggyel a Pásztormúzeum, a Körszín, a Hortobágyi csárda és a Kadarcsi csárda kiállításai is látogathatók.

"A történelem országútján - a csárdák útján"
tematikus csárdaútvonal a Hortobágyon át

A „csárdák útja” a Hortobágyi Nemzeti Parkban az egykori Debrecen és Pest közötti kereskedelmi úton, a sóúton vezeti végig a látogatókat, három helyszínen bemutatva a Hortobágy környéki csárdák életét. Ennek az útvonalnak az első állomása a puszta és a nemzeti park keleti kapuját is jelképező Kadarcsi csárda. Ezt követi nyugati irányban haladva a Hortobágyi csárda és a Meggyes csárda.

Hortobágyi csárda kiállítás
4071 Hortobágy, Petőfi tér
Tel: 52/589-000, Fax: 52/589-321

A Hortobágyi Nagycsárda kultúrtörténeti, és építészeti örökség, kiemelt műemlék. A 18. században épült népi klasszicista épület, az Alföld leghíresebb, legnagyobb csárdája, és egyben Hortobágy legrégibb építménye. A kiállítás az első formájában 1699-től létező hortobágyi vendégfogadó történetét, a pusztai közlekedést és a csárda híres vendégeit mutatja be multimédiás eszközökkel, viseletpróbával és fotópontokkal.

A Hortobágyi csárdát Debrecen városa 1699-ben a pusztán átvezető ún. Sóút mentén, a Hortobágy folyónál lévő vámszedőhely és postaállomás mellett építtette. Az elmúlt korok igényeinek megfelelően többször átépítették, bővítették, végleges történeti formáját a XIX. század elején nyerte el. A Hortobágyi csárda története, mint a nagyobb utak és folyóvízi átkelőhelyek mentén települt csárdáké, szorosan kapcsolódott a mellettük létesült szekérálláséval és a hídéval. A híres Kilenclyukú híd a Hegyaljáról szállított dácittufából és kockakövekből épült 1827-1833 között. Az utazókon, marhahajtókon kívül a környéken legeltető pásztoroknak, közeli falvak és tanyák lakosságának is fontos intézménye volt a csárda. A puszta életében jelentős szerepet betöltő Hídi vásárnak is központi helye volt a csárda, ahol sikeres üzletre rögtön áldomást is ihattak a felek. A több mint háromszáz éves épület, ahogy a múltban, ma is az utazók és a turisták igényeit igyekszik kiszolgálni.

Kadarcsi csárda kiállítás
33-as út mentén, a Keleti-főcsatorna hídjánál

Az 1762-ben, a Kadarcs ér mellett létesült vendégfogadó kiállítása a hortobágyi csárdák történetét, a csárdák egykori konyháját, a letűnt alföldi betyárvilágot mutatja be multimédiás eszközökkel, viseletpróbával és fotóponttal. A Kadarcsi csárda, mint a nemzeti park keleti kapuja, a 86-os kilométerkőnél kereshető fel.
A kültéri bemutató a jelentősebb pusztai csárdák jellegzetes építészeti hármas egységét és elhelyezkedését rekonstruálja eredeti térképek és tervek alapján, ahol a csárda, a szekérállás és a fahíd együttese az egykori út nyomvonalát követi. A látnivalók a folyóvízen átívelő fahíd, a régi út jellemzően északi oldalán elhelyezkedő oszlopos tornácú csárdaépület, a déli oldalán a szekérállás, ménistálló, gémeskutak.

Debrecen városa 1761 őszén a Kadarcs vízfolyása mellett új csárdát állíttatott ideiglenesen egy földkunyhó és egy ugyanolyan építésű istálló formájában. A bormérés azonban olyan jól alakult már az első évben, hogy 1762-ben elrendelték egy agyagból verendő kocsmaház építését. Ennek eleinte Elepi, Kőudvari vendégfogadó, majd később Kadarcsi csárda lett a neve. Az 1840-es években felújított, „kiigazított” szép klasszicista épület az árendátor, azaz a bérlő szobáját, kamráit, a szabadkéményes konyhát, a borivó házat és a bormérő széket foglalta magában, illetve négy vendégszobát, melyeket a folyosóról fűtöttek. Az épület különleges szépségét az oszlopos tornác adja, mely nyáron hűvös borozgató hely volt.

A Kadarcsi csárdához tartozó - 1845-ben épült, majd a 20. század első felében elbontott - szekérállásra ma egy épületalap emlékezteti a látogatókat.
A forgalmasabb pusztai csárdák mellé a kocsmaházzal szembenéző nagyméretű, fedett, két végén hatalmas kapuval ellátott szekérállást építettek, hogy a betérő vendégek jószágai, szekerei különösen télen védve legyenek az időjárás viszontagságai ellen, és a megfáradt szegénylegények, kispénzű utazók éjjeli menedéket találjanak benne. A lovak itt útközben megpihentek, etetésükről, itatásukról a csárda gazdája gondoskodott. A csárdákhoz az állatok ellátása érdekében legelő is tartozott.

A tiszai áradások által táplált lassú folyású pusztai vizek – Kadarcs, Kösely, Árkus, Hortobágy – dél felé kanyarogva szelték át Hortobágyot. A legfontosabb kereskedelmi útvonalakon, így a sóúton is kelet nyugati irányban zajlott a forgalom, ezért az utazóknak át kellett kelniük ezeken a vízfolyásokon. Így a Kadarcs vizén is, amely a szikes puszta és a löszvidék határán szállította a hajdúböszörményi legelők vizét a Köselybe. A Kadarcsi csárdánál döntötte el a korabeli utazó, hogy Tiszafüred vagy Karcag-Szolnok irányába indul-e Pest felé. A Kadarcson való átkelés könnyítésére fahidat, majd később az 1840-es években kőhidat építettek, amit 1962-ben, a kövesút építésekor elbontottak.

A szekérállás mellett az itatáshoz szükséges gémeskút állt, körülötte legelő, ahol a megfáradt lovak legelhettek. A gémeskút jellegzetes formájával napjainkban is a puszta látványának elválaszthatatlan része, és a legeltető állattartás gyors és biztonságos vízkivételi eszköze.
A gémeskút ásott kút, ami Kelet- és Közép-Európában is ismert, Hortobágy vidékén a 18. században terjedt el. A kút gödrét fonott sövénnyel és deszkával későbbi időkben téglával bélelték ki és föléje ágas, gém, ostor, kútkáva, nehezéknek a kolonc, és vödör került. Az állatok létszámától függően csorda kutak is készültek két, három, négy gémmel, hogy egyszerre több veder is járhasson. A Debrecen városa által készíttetett kutak alapanyaga a tölgyfa volt. A kutak nem csak itatásra szolgáltak, hanem a pásztorok fontos üzenő eszközei is voltak. A pusztából kimagasló távolról is jól látszó kutakkal különböző jeleket, üzeneteket küldtek a távolban legeltető társaik, a szomszéd állások pásztorai, és esetenként a bujdosó betyárok számára.

Látogatható:

Meggyes csárdamúzeum

Az 1770-re felépült és ma már a közúttól távolabb eső, igazi természeti környezetben található csárda kiállítás a korabeli bútorokkal, tárgyakkal berendezett tisztaszobát, füstös konyhát, az ivót és a csárdás szobáját mutatja be. A Meggyes csárda a Tiszafüred és Kócs határát jelölő hasonnevű halom tövében épült a XVII. sz. utolsó évtizedeiben. A jelenlegi épületet a korábbi leégése után Tiszafüred város tanácsa építtette 1760-1770 között. 1902-ben kétezer koronáért Czinege János kondás számadó vásárolta meg, a későbbi híres gulyásszámadó, „Gróf Czinege” édesapja.
A csárdához kevés betyártörténet kötődik, hiszen a Meggyes csárda a füredi, ohati és az egyeki csendőrjárőrök éjszakai találkozóhelye volt. A csárda működési engedélyét 1952-ben bevonták, és hamarosan a Hortobágyi Állami Gazdaság raktára lett. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság alapítása után egyik legfontosabb feladatának tekintette a Meggyes csárda megmentését: 1975-ben felújította és múzeummá alakította. A csárdamúzeum három helyiségének kialakítása és a belső berendezése a Meggyes csárda századfordulós életét és hangulatát idézi vissza.

Látogatható:

További információ, bejelentkezés:
Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpont és Kézművesudvar
4071 Hortobágy, Petőfi tér 9.
Telefon: 52/589-000
E-mail: info@hnp.hu