Július közepe táján, ahogy szokott, most is alaposan kiengedett a föld fagya, napok óta 30 oC fölött volt a hőmérséklet, csapadék hetek óta nem hullt, a meleg éjszakákon harmat sem volt.
Aztán hétfő délután elszürkült az ég, lehűlt a levegő, és – velünk együtt – a szél is nagyobb lélegzetet vett, földig hajlította a nádszálakat. Körben mindenfelé az esőlábakon álltak a kövér felhők, távolról éreztük a langyos vízben zuhanyozó föld szagát, de nekünk megint csak „kuneső” jutott. Két órán keresztük csak a szik száraz porát hordta a szél, közben sűrűn csapkodtak a villámok.
Az egyik a Pentezug tavalyi avarral vegyes, vastag, vágatlan, rágatlan fűtengerébe csapott, azonnal felcsaptak a lángok. A délkeleti szél a nagyhodály irányába lódította a tűzvonalat, de a szél ellen is lassan, de terjedt a láng. Percek alatt 500 m-nél hosszabb sávban égett a puszta, a tűz kiterjedése folyamatosan nőtt.
A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai este 7 óra körül a több száz méter magasra húzódó füstöt azonnal észrevették, és a tűzoltókat értesítve nemsokára a tűz útjába álltak.
Öt tűzoltóautó és legénysége fecskendőkkel és tűzcsapókkal fogták körül a területet. A száraz gyepen mindenütt el lehetett menni a többtonnás autókkal, így aztán háromórás izzasztó munka után már csak vékony füstcsíkokat eregetett az üszkös fű, lángot nem láttunk. Ekkorra teljesen besötétedett. Másnap, a délutáni hőségben feltámadó széltől újra lángolni kezdett a puszta, ezt már hamar eloltották a tűzoltók, nem nőtt jelentősen az égett területe mérete.
Kedd hajnalban kimentünk megnézni, mit maradt a tűz után. 40 hektáron égett le a fű. Nádas, erdő, épület nem károsodott. A gyep jó kétharmada ecsetpázsitos, tarackbúzával gyomosodott terület volt, egyötöde ürmös szikes, a fennmaradó rész pedig rét és mocsár. A növényekben esett legnagyobb kár egy kb 0,2 ha-os zsombékos, több ezer tő kisfészkű aszattal. Ezek az utolsó szálig elpusztultak.
A pusztulás mértéke minden társulásban az azelőtt ott volt élő és holt növényi tömeg mennyiségével arányos. A bokáig érő veresnadrág csenkeszben a magjukat hullajtott szárak és a levelek száraz vége égett el, az is csak foltokban, a fűcsomók töve és a köztük levő kopáros sértetlen maradt. Az ecsetpázsitos rétben, ahol több éve gyűlik a néha méteres fű múmiája, az ezévi még zöld, de már éghető növedékkel, nem hagyta rohanni a lángot. A sűrű nemez hosszan parázslott, a talaj felső 1-2 cm-es rétegét, benne a teljes magkészlettel, cseréppé égette. A réti zónában ettől is nagyobb volt az összegyűlt növénytömeg, itt órákig izzott a talajfelszín, a zsombékosok belső része kemencévé vált.
Az állatvilág élénken reagált a változásokra. Először a madarak jelentek meg. Elsőként a gólyák, amik a lángok elől menekülő sáskákat és kisemlősöket keresték a fűben, 38-at számoltunk belőlük. A leégett területen is keregéltek. Órákig körözött a terület fölött 4 példány, egy család hamvas rétihéja, és tiszteletét tette vörös vércse, kékvércse, kerecsensólyom, rétisas, bíbic, nagy póling, pajzsos cankó, és egy példány barna kánya, ez utóbbi fajt a távolabbi környéken se látta senki korábban.
A természeti értekben esett legnagyobb kár a már említett kisfészkűaszat-állomány teljes elpusztulása volt, ennek a területnek az eredeti növényállománya a környék épségben maradt, magterméséből fog regenerálódni, a helyszínen a magkészlet és a zsombékosok gyökérálománya megsemmisült. A többi 40 ha-on már jobb a helyzet. Itt a gyepek gyökérzete nagyobb épségben vészelte át a tüzet, néhány hét múlva ki fog hajtani.
A pusztán a gyep többévi növedékének felhalmozódása a 90-es években elindult jószágcsökkenés eredménye, tehát, ha természetes is, nem feltétlenül kedvező jelenség. A Hortobágyon jellegzetes fajok számára ideális életfeltételeket a rövid mozaikos rendszerben, rövid fű között találják meg. A világ más tájain (a leginkább kutatott formában az USÁ-ban) ilyen esetben szándékosan okoznak tüzeket, a bizonyíthatóan természetes úton keletkezetteket pedig nem oltják el. A magyar gazdálkodási gyakorlattól sem idegen a legelők felgyújtása, a természetvédelmi törvény rendelkezik is róla, de a kellő gyakorlati tapasztalat hiányában gyakorlatban nem működik, az engedélyeztetése nehézkes.
Az égett területen zajló változásokat folyamatosan nyomon követjük, a tapasztalatokat beépítjük a terészetvédelmi kezelések gyakorlatába.
Háromórás küzdelem után már csak vékony füstgomolyagok keltek a feketére égett fű közül, nem lángolt már sehol.
