Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet

A Tisza, s mellékfolyóinak szabályozását követően az Alföld képe gyökeresen megváltozott. A szabályozás előtti vadvízország – mely napjainkban talán csak a Duna-deltához hasonlítható – több mint száz éve a múlté. A mocsarak kiszárítása, felszántása, a folyó nagy kanyarjainak átvágása gyökeresen változtatta meg az Alföld arculatát. Ekkor pecsételődött meg a keményfás ligeterdők sorsa is. A megváltozott vízjárási viszonyok (a vízszint megnövekedett kilengései) nem kedveztek a tölgy-szil-kőris ligeterdők felújulásának. Helyüket fokozatosan a fűz-nyár ligeterdők foglalták el. Kialakult egy másodlagos, szegényebb, kietlenebb, s elsősorban gazdasági érdekeket szolgáló táj. Mindezek ellenére a hajdani élővilág számtalan képviselője találta meg életfeltételeit az ártéri erdőkben, a hullámtéri gyepekben, a holtágakban és mocsárrétekben.

Tekintsük végig ezeket az élőhelyeket, s megláthatjuk, mi maradt meg napjainkra.

 1. A zabolátlan folyó "gyermekei", a holtágak

Az emberi beavatkozások következtében kétféle holtág képződött: a gát külső oldalán az úgynevezett mentett oldali, míg a folyó felöli oldalon hullámtéri holtág alakult ki. Közülük a mentett oldaliak a nagyobbak, de ugyanakkor a kevésbé értékesek. Mivel ezeket függetleníteni lehetett a Tisza vízjárási szeszélyeitől, hamar megtalálták hasznosítási módjait. Legtöbbjükből halastó lett, majd partjaikat kiparcellázva megjelentek a hobby kertek. Nem véletlen, hogy ezek közül egy sem került a tájvédelmi körzeten belülre. Maradtak tehát a szelíd szépségű hullámtériek. Állapotuk változó, de többségük haldoklik. Létüket a mederben egyre jobban felhalmozódó iszap veszélyezteti.

Védett holtágaink Északról lefelé haladva a következők: Heves megyében Pély határában a már említett Patkós. Jász-Nagykun-Szolnok megyében Tiszaroff és Tiszabő között a Gólyi-tó, Tiszasüly Kőtelek között a Csatló, Törökszentmiklós határában a Pityóka, Besenyszög határában a Szórói Holt-Tisza, Szolnoknál pedig a Kovácsi Holt-Tisza.

Szolnoktól Délre már csak jelentéktelen holtágak akadnak: a Vezsenyi Fokozottan Védett Területen a Kis-Tisza, Cibakházánál pedig a Cibaki Holt-Tisza két kicsiny - alsó és felsőfoki - hullámtéri ága.

A legszebb és legértékesebb viszont a tündérrózsákkal borított Csatló. Galériaerdejében pedig néhány érdekes orchidea faj is fellelhető.

A holtágak vizében a számos keszegfaj mellett tőponty, kárász, szivárványos ökle, csuka, fogassüllő egyaránt megtalálható. A védett halfajokat a vágócsík és réticsík, illetve a kurta baing képviseli.

Kétéltűekben szintén bővelkedik ez a vadvizes vidék. Se szeri se száma a kacagó békáknak és kecskebékáknak, gőtéknek. A hüllők közül a vízisikló gyakori.

Fészkelő madárvilága csupán néhány pár vízityúkra, szárcsára, esetleg búbos vöcsökre és nádi énekesekre korlátozódik.

 2. Ligeterdők

Napjainkra a keményfás ligeterdők teljesen eltűntek a Közép-Tisza vidékéről. Helyüket először az őshonos fűz-nyár ligeterdők foglalták el, majd ezeket is egyre növekvő mértékben szorították vissza a nemesnyár-ültetvények, melyek az eredeti faunának sem élelmet, sem szaporodó- és búvóhelyet nem képesek nyújtani.

A fűz-nyár ligeterdők váltakozó szélességben szegélyzik a folyó mindkét partját. Az aljnövényzetet zömmel a hamvas szeder, a nagy csalán, s a behurcolt gyalogakác alkotja. A korhadó mohos törzseken találkozhatunk a védett szálkás pajzsikával, az aljnövényzettel kevésbé borított helyeken pedig a szintén védett széleslevelű nőszőfűvel, a tájvédelmi körzet egyik orchidea fajával.

Az igen változatos gerinctelen állatvilágból ízelítőül csak a védettek közül néhány: pompás virágbogár, aranyos bábrabló, kis szarvasbogár, orrszarvú bogár, diófa-cincér, rezes futrinka.

A mintegy 50-60 fészkelő fajból csak a legjellemzőbbeket, illetve a természetvédelmi szempontból legértékesebbeket érdemes megemlíteni. A fokozottan védett fajokat 4 pár rétisas, 4-5 pár fekete gólya, 3-4 pár barna kánya és olykor-olykor 1-2 pár kerecsensólyom képviseli. A gémtelepek lakói elsősorban szürke gémek és kárókatonák, valamint kis számban bakcsók. Ezek a gémtelepek Pélyen és Óballán találhatók, rendszerint valamelyik fokozottan védett területen.

Az egyéb védett fajok között gyakorinak számít az egerészölyv, a héja, a macskabagoly, a zöld küllő,a fekete harkály, az énekesek seregét pedig megszámlálhatatlan fülemüle, barátka, őszapó, vörösbegy, erdei pinty és berki tücsökmadár alkotja.

A legsűrűbb részeket a vaddisznók kedvelik, a ritkább, ligetesebb helyek az őzek tanyái. Az öreg fák odvait, hasadékait denevérek lakják. A ragadozók csoportját elsősorban a nyest, a menyét, a vörös róka és a vadmacska alkotja.

 3. Kubikerdők

A ligeterdőkhöz igen hasonló, de keletkezését tekintve egészen más erdőtípusnak fogható fel. Kivétel nélkül a gátak mentetlen oldalán húzódnak. Nem természetes településű erdők, hanem a folyószabályozás után a gátak építéséhez kialakított anyagnyerő (kubik-) gödrök helyére, szél- és hullámtörőnek telepítették. Fafaj összetételük lényegében a puhafás liget erdőkével egyezik. A védett növények közül a tiszaparti margitvirág és a debreceni torma legnagyobb termőhelyei ezeknek az erdőknek a szélein helyezkednek el.

Ez az erdőtípus - mesterséges eredete ellenére - hatalmas koronájú, öreg fáival szépen, harmonikusan simul a tiszai tájba, miért is tájképi értéke kiemelkedő.

A ligeterdőkhöz viszonyítva jelentős területet foglalnak el. A mélyebb részeken főleg palkafélékből áll, míg a magasabb térszintet a réti ecsetpázsitos társulás foglalja el. Az itt tenyésző, 100-140 növényfajt számláló növénytársulás kiemelkedő védett növényritkaságot nem tartalmaz. Értékes védett faja a réti iszalag, egyelőre lappangó különlegességei a tekert csüdfű, kunsági bükköny. Lelőhelyeik a védett terület közelében ismertek.

Állatvilága nem túl gazdag. Főleg olyan fajokból tevődik össze, amelyek a vízjárás okozta hirtelen változásokat gyorsan tudják követni. Az árvíz után a mélyedésekben visszamaradó tocsogókra parti madarak, récék, kisebb-nagyobb csapatokban szürke gémek, kanalasgémek, kis kócsag és nagy kócsagok, fehér gólyák és fekete gólyák, harisok gyülekeznek.

A madarak közül törpegém, vízityúk, szárcsa, ritkábban guvat, sárszalonka, bölömbika és a fokozottan védett cigányréce is fészkel. Ez a terület a madarak számára azonban nemcsak mint fészkelőhely, hanem mint táplálkozóhely is fontos. Vizében a különféle apró halak mellett gyakran fellelhető a réticsík. 

Általában a hullámtéri rétek szélén, a Tisza medrével párhuzamosan helyezkednek el, sejtetni engedve, hogy feltöltődött, s a folyótól réges-rég leszakadt fattyúágakról lehet szó. Vízutánpótlásukat áradások alkalmával kapják. Jellegzetes növényfajai a tavi káka, a vízi harmatkása s a réti füzény. A sekély, gyorsan felmelegedő vizek kitűnő szaporodási helyei a kétéltűeknek, de gyakori itt a vízisikló is.

A madarak közül törpegém, vízityúk, szárcsa, ritkábban guvat, sárszalonka, bölömbika és a fokozottan védett cigányréce is fészkel. Ez a terület a madarak számára azonban nemcsak mint fészkelőhely, hanem mint táplálkozóhely is fontos. Vizében a különféle apró halak mellett gyakran fellelhető a réticsík.

Ahol a parti föveny véget ér, ott kezdődik az emberi szem elől legjobban rejtett birodalom, a folyó vízalatti világa. Hajdani fantasztikus halgazdagsága mára múlté, de azért a közeli falvakban lakó halászok még szépen megélnek. A Tiszában előforduló 37 halfajból 5 kivételével mind őshonos. 26 védett halfajunkból a Tiszában 10 faj él. Ezek közül a magyar bucó és a selymes durbincs viszonylag gyakori.

Az őshonos folyami kagylók mellett itt is elszaporodtak a vándorkagylók. Az elmúlt évek alapos vizsgálatainak köszönhetően sikerült kimutatni az európai ritkaságnak számító sárgás szitakötő igen jelentős állományait.

A Tisza gerinctelen faunája kapcsán feltétlenül említést kell tenni a tiszavirágról, vagy ahogy sok helyütt még ma is nevezik: a kérészről. Mesébe illő rajzásaikra az idősebb generáció gyermekkorából még emlékezhet. Akkortájt június közepén ez még megszokott látvány volt. Sok milliónyi kis lárva úszott sötét vízalatti járataiból a felszínre. Néhány perc elteltével levetett lárvaingeik tömegét sodorta a víz, a levegő pedig megtelt parányi szárnyak surrogó neszével. A készülő nász iszonyú áldozatokat követelt. A felúszó és a víz felszínén vedlő lárvák tízezreit falták fel a halak. A víz szinte forrt a csapkodó uszonyoktól. A levegőbe emelkedő kérészekre a madarak felhőnyi falánk serege csapott le. De mindez meg sem látszott! Újabb és újabb hullámokban száz- és százezrek emelkedtek a felszínre, s a késő délutáni órákra a kérészektől sűrűvé vált a levegő. Az áttetsző szárnyak milliárdjain (nem túlzás!) keresztül a túlpart körvonalait csak ködösen lehetett kivenni. Mire a Nap lebukott, a kimerült rovarok tetemei szőnyegszerűen borították a víz felszínét, melyet már nem fodroztak mohó halak uszonyai. A parti fák ágain pukkadásig jóllakott fecskék, poszáták, légykapók, rigók csapata pihegett.

Szolnokon a Damjanich Múzeum állandó és időszakos kiállításain a helybéli emberek életével ismerkedhetünk meg az őskortól napjainkig.

Akit érdekelnek a Tisza szabályozásának tárgyi és írott emlékei, ne mulassza el megtekinteni a milléri Vizügyi Múzeumot, mely az ipari műemlékké nyilvánított múlt századbeli gőzszivattyú épületében került elhelyezésre. A kiállítással együtt a régi gőzgépek és szivattyúk is megtekinthetők.

A tiszaföldvári Földrajzi Múzeum főleg természetföldrajzi, régészeti, néprajzi és helytörténeti anyaggal várja látogatóit.

A Tisza-parti települések templomai szinte kivétel nélkül műemlékek, vagy műemlék jellegűek. Részletes felsorolásuk hosszadalmas lenne, de feltétlen említésre méltók az alábbiak:

• Tiszasüly, római katolikus templom. 1490-ben épült gótikus stílusban.

• Tiszaroff, református templom. Épült 1775-ben. Érdekessége, hogy e vidéken teljesen szokatlanul külön harangtornya van, mely 1762-ben épült.

• Tiszaburán a református templom is gótikus maradványokra épült, 1806-ban azonban átalakították.

• Fegyverneki Csonkatorony. 1480 körül épült gótikus stílusban.

• Szolnokon a belvárosi ferencesrendi nagytemplom barokk stílusban, több fázisban 1736- tól 1758-ig épült. Valamivel korábban, 1749-ben fejezték be az Ady Endre út és a Kápolna út sarkán épült fogadalmi kápolnát.

Említést érdemel még az 1899-ben romantikus stílusban épült zsinagóga, mely sok évtizedes hányattatott sors után jelenleg galéria- és hangversenyteremként működik.

Országos viszonylatban is egyedülálló Tiszasülynél a sajfoki gőzszivattyú, mely 1878-ban eredeti angol gőzgéppel és szivattyúval épült, majd 1888-ban már magyar gyártmányú berendezésekkel bővítették. A létesítmény jelentőségét még fokozza, hogy szinte egyedülálló módon teljes épségben, üzemképes állapotban maradt meg.

A szolnoki Milléri Szivattyútelep 1895 és 1998 között épült. Üzemen kívül helyezését követően szerkezetét megbontották, s ezért ma már üzemképtelen. Épületében található a már említett Vízügyi Múzeum.

Emlékoszloppal egyedül Tiszavárkonyban jelölték meg az állítólagos helyet, ahol 1059-ben I. András és Béla herceg között a "kard és korona" jelenet lejátszódott.

1514-ben Dózsa serege a várkonyi réven kelt át a Tiszán, s a túlparti Varsányról számos legény csatlakozott a hadba vonulókhoz. A cibakházi Tisza-parton 1849. február 24-én zajlott le a cibakházi csata, ahol átmenetileg Leiningen tábornok is fogságba esett.

Emlékoszloppal egyedül Tiszavárkonyban jelölték meg az állítólagos helyet, ahol 1059-ben I. András és Béla herceg között a "kard és korona" jelenet lejátszódott.

1514-ben Dózsa serege a várkonyi réven kelt át a Tiszán, s a túlparti Varsányról számos legény csatlakozott a hadba vonulókhoz. A cibakházi Tisza-parton 1849. február 24-én zajlott le a cibakházi csata, ahol átmenetileg Leiningen tábornok is fogságba esett.