Övezeti beosztás

A nemzeti park természetvédelmi zónabeosztása

Az 1972-ben történt megalapításakor a HNP területét két zónára osztották, védett és szigorúan (ma fokozottan) védett területekre. Az IUCN irányelveinek megfelelően, az Országos Természetvédelmi Hivatal a holland DHV Consultant céggel közös, kétnyelvű tanulmány keretében 1994-ben elkészült a nemzeti park zónabeosztása. A természet védelméről szóló törvény már jogszabályi kötelezettségként írja elő a nemzeti park számára védőövezetek kialakítását. Ez a beosztás a tervezett természetvédelmi célokhoz és szükséges kezelési formákhoz igazodik.

Az alábbiakban a természetvédelmi övezeti rendszer kategóriái szerint a bennük folytatható földhasználati módokat és az idegenforgalmi belépés rendjét ismertetjük:

I. vagy kezeletlen zóna: Az emberi beavatkozás általában tilos. Kivéve tudományos anyagok gyűjtése, és egyes speciális esetekben a kezelési célzatú legeltetés vagy vízutánpótlás. Néhány ilyen terület több száz, de akár ezer hektár kiterjedésben a déli pusztákon, a hortobágyi halastavaktól keletre, valamint természetes folyószakaszok a Hortobágy folyó mentén, természetes mocsarak Nagyivántól délkeletre, és a Tisza-tó zavartalan részein található.

A terület általában nem, illetve csak külön engedéllyel és vezetővel látogatható. Semmilyen idegenforgalmi fejlesztés nem fogadható el.

II. kezeletlen és IV. kevéssé kezelt zóna: A Nemzeti Park legnagyobb része, mint kezelt terület, idetartozik. Itt a kezelés célja az egyedülállóan változatos gyeptársulások és az ehhez kapcsolódó élővilág fenntartása. A kezelést a sziki gyepek legeltetése (szarvasmarhával vagy bivallyal) és időszakos kaszálása jelenti. A zsombékos rétek esetében a használatból való kivonás jellemző. A nem természetes vízjárású mocsarakon és vizes élőhelyeken az időszakonkénti nádvágás elfogadható. A korlátozott szántóföldi művelés a túzokállomány fenntartását szolgálja. A II. zóna erdeiben csak szálaló vágású erdőhasználat és felújítás lehetséges. Az elmúlt évtizedekben épített öntöző rendszerek, csatornák, árkok, rizsföldek jelentősen megváltoztatták a vizes élőhelyek vízháztartását. Ezek felszámolása vagy átalakítása (pl. felhagyott rizstermesztő rendszerek átalakítása, vizes élőhelyek rekonstrukciója) szükséges feladat.

Teljes területén a HNPI alkalmazásában álló szakember vezethet, rendszerint speciális érdeklődésű csoportokat, szakmai terepgyakorlatokat. Tömegrendezvények helyszíne nem lehet.

II. zóna: Természetes vagy féltermészetes, általában az I. zónát körülvevő biotópok, szigorúan ellenőrzött és korlátozott mező- és erdőgazdasági tevékenységgel, a különleges fontosságú és/vagy életföldrajzilag jellegzetes fajok és biotópok védelmének prioritásával.

IV. zóna: Emberi tevékenység következtében kialakult élőhelyek (halastavak, tározók, faültetvények) speciális, korlátozott földhasználati módokkal, melyek fő célja a különleges jelentőségű fajok védelme. Extenzíven hasznosított szántóterületek, melyek néhány különleges madárfaj fészkelő- és/vagy táplálkozóhelyei( túzok, daru), melyek kezelése és szabályozása ezen fajok létfeltételeinek biztosítását szolgálja. Tervezett egy részük gyeppé alakítása.

Épületek vagy egyéb települések és azok viszonylag szűk (10 ha-nál kisebb) környéke.

A zónákon belül különböző szintű a látogathatóság, hiszen amíg a /A zónarész egyáltalán nem látogatható (pl. II/A vagy a IV/A), addig a /B zónarész engedéllyel vagy vezetővel kereshető fel (pl. II/B vagy a IV/B), s a /C zónarész ( pl. IV/C) belépőkártyával szabadon megtekinthető.

V. zóna vagy bemutató vagy védőövezet: A jelenleg is látogatott területek sorolhatók ide, amennyiben ez nem jelentett veszélyt a természetvédelmi célkitűzésekre. A látogatózónaként besorolt területeken található a főbb idegenforgalmi vonzerők többsége. Kijelölésükkor az Igazgatóságnak a legártalmasabb idegenforgalmi tevékenységek koncentrálása volt a célja (pl.Vókonya-puszta). Ezek a területek intenzív őrzést illetve kezelést igényelnek, hiszen a legtöbbjük fő közlekedési utak mentén, lakott területek, vagy lovas-centrumok közelében van. Található még itt néhány intenzív szántóterület és erősen degradált gyep, amelyek helyreállítására a jövőben sor kerülhet. A természetvédelem érdekeivel összeegyeztethető idegenforgalmi fejlesztések lehetséges helyszíne (puszta- és lovasprogramok, kerékpárutak, bemutató-ösvények, madárlesek stb.). Teljes területe szabadon látogatható.

V/1-alzóna: Extenzíven használt gyepek és erdőtelepítések, melyek gazdasági hasznosítása engedélyezett, de korlátozott. A természetes és kultúrterületek közötti puffer-zóna szerepét töltik be.

V/2-alzóna: Szántók és a kisebb települések környékén találhatók (150-nél kevesebb lakossal), ahol gazdasági hasznosítás engedélyezett, de korlátozott. A természetes és kultúrterületek közötti pufferöv szerepét töltik be.

VI. zóna vagy külső védőövezet: A külső védőzóna fő célja az építkezések, gépjárművek okozta káros hatások, a mezőgazdasági vegyszerek használatának szabályozása, csökkentése. A "védőburok" funkción túl a védett területek közötti ökológiai kapcsolatok fenntartásához is jelentős módon hozzájárul. Ezen a zónán belül a további törvényi szabályozásig a HNPI a települések rendezési tervein keresztül, mint szakhatóság érvényesíti tájvédelmi feladatait.

Ez a terület alkalmas lehet intenzívebb idegenforgalmi fejlesztésekre, amelyeket a HNPI is támogat. Meg kell tervezni azokat az útvonalakat (gyalogos, kerékpáros, lovas), melyek ismeretterjesztő és sport-célú használata kapcsolódhat a védett területek hasonló jellegű úthálózatához, létesítményeihez.