A Hortobágyi Nemzeti Park az UNESCO illetékes szakbizottságának 1999. december 1-i, marakesh-i ülésén került fel a kulturális világörökségek listájára. A világörökségekről szóló nemzetközi egyezmény hazai kihírdetése után 24 évvel, amikor hazánk már nyolc világörökségi helszínnel rendelkezik fogalmazódott meg egy törvényi szintű szabályozás igénye. A világörökségek védelméről szóló jogszabálytervezet kerettörvény, azaz a részletes szabályokat a később meghatározandó végrehajtási utasítás határozza meg.
Az egyeztetésen az érintett önkormányzatok, gazdálkodók, civil szervezetek közül sajnos csak kevés képviseltette magát. Jelen volt a Nádudvar polgármestere, Püspökladány alpolgármestere, míg Jász-Nagykun-Szolnok Megye településeit a megyei főépítész, illetve Karcag Város főépítész asszonya képviselte.
A találkozó jó hangulatban zajlott, hiszen már a bevezetőben tisztázott helyzet szerint nem ellenérdekelt felek, hanem egy nemes és közös cél érdekében partnerek gyűltek össze. A törvény szövegével kapcsolatban együttesen megfogalmazott javaslatok egyrészt a formai hibák kiküszöbölésére, másrészt a tervezet által már megfogalmazott önkormányzati plussz feladatok, továbbá a gazdálkodók számár esetlegesen jelentkező korlátozások ellentételezésére konkrét állami forrásoknak a törvényszövegbe beépített jogi garanciáira vonatkoztak.
A Nemzeti Park képviselői szerint is a törvénynek inkább lehetőségeket kellene hordoznia, az egyes helyszínek adottságait figyelembe vevő módon és együttesen kialakított jövőkép érdekében való cselekvés terét kellene vázolnia, és semmiképpen sem újabb, a már meglévő jogszabályokon túli korlátozásokat. Sőt az egyes helyszínek érintett partnerei számára, a rájuk bízott kulturális és természeti értékek, mint kiemelt nemzeti érdek védelmére, fejlesztésére, bemutatására plussz pályázati és egyéb forrásokat kellene biztosítani.
