A tél beálltával a mocsarak, halastavak madárbősége megcsappan, de így is érdekes megfigyeléseket tehetünk egy-egy fagyos délelőttön. Először is ilyenkor már legtöbb fészkelő madarunk délre húzódott, s helyükre északról érkeznek más fajok. Mégis akadnak hűséges képviselőik, mint a dankasirályok is. A meglehetősen hűs éjszakák után kiéhezve várakoznak a jégen léket képező lihogók körül.
|
Így kell vizen járni... |
|
Fürdőzésre még meglehetősen hideg |
|
Hoppá! Az éppen ott levegőző halacska finom falat. |
|
Na, akkor hogy is kell ezt csinálni? |
A nádi énekesmadárcsapatok az erdeiekhez képes fajszegényebbek. Míg például a cinegecsapatok a debreceni Nagyerdőn "széncinege-alapúak", és kék, barátcinegék, őszapó, csuszka, fakuszok, esetleg királykák vegyülnek, addig a nádban inkább a kékcinegék állnak csapatokba és egy-két más faj szinesíti a képet. Ebben jelentős szerepe lehet a táplálékbázisként szolgáló nád monokultúrája, rejtekhelyként pedig fizikai terhelhetősége szab korlátot.
|
A nád sok táplálékot kínál, de ennek kinyeréséhez tűhegyes árszerű csőr szükséges |
|
Ezúttal függőcinegék társultak a kék cinege hadhoz |
